Napi evangélium
2012. január 2. - Hétfő
Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A próféta vagy?” Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” János ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?” János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,19-28
Elmélkedés:
Amikor Keresztelő Jánost kilétéről kérdezik a küldöttek, ő először azt mondja el, hogy nem ő a Messiás, hiszen sokan gondolhatták ezt róla cselekedetei és szavai alapján. Ezt követően János az utána érkező Messiásról tesz tanúságot, azaz nem magáról kezd el beszélni, hanem Jézusra irányítja a kérdezők figyelmét. János saját személyét és küldetését tehát a Jézushoz való viszonyában látja. Vajon ha megkérdeznek minket, hogy kik vagyunk, miért feledkezünk meg arról, hogy a Jézussal való kapcsolatunkból kiindulva beszéljünk magunkról? Keresztényként éppen a Jézussal való személyes viszony határozza meg és alakítja folyamatosan személyiségünket. Akkor járunk jó úton, ha Keresztelő Jánoshoz hasonlóan mi is arra törekszünk, hogy mi magunk kisebbedjünk és Jézus növekedjen bennünk.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Milyen nagy a Te irgalmasságod, Krisztus Urunk, milyen nagy a Te jóindulatod és jóságod, hiszen megengeded, hogy Isten jelenlétében imádkozzunk, és Őt Atyánknak nevezzük! Ahogy Te Isten Fia vagy, úgy minket is fiaknak hívnak.
Saját magától senki sem merte volna imájában ezeket a szavakat használni, arra volt szükség, hogy Te magad bátoríts erre.
Ó Jézus, emlékeztess, hogy amikor Istent Atyánknak szólítjuk, Isten gyermekeként viselkedjünk! Ha nekünk örömünk telik Atyánkban, neki is kedvét kell találnia bennünk. Atyánk, hadd legyünk templomod, amelyben az emberek felismerik jelenlétedet! Ámen.
(Szent Ciprián)
Kommentáld!