Napi evangélium
2012. február 27. – Hétfő

Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!” 
Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!” Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!” 
Erre ők is megkérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?” Ő pedig ezt feleli majd nekik: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!” Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.

Mt 25,31-46

Elmélkedés:

Hamvazószerdán arról elmélkedtünk, hogy az imádság és a böjt mellett az alamizsnálkodás, a szegényeknek való adakozás jellemzi leginkább a keresztény embert a nagyböjti időszakban. S ez utóbbi mellé odatehetjük az irgalmasság cselekedeteinek egész sorát. S lám, a mai napon az utolsó ítélettel kapcsolatban éppen ezek a jócselekedetek kerülnek elő, mint olyan tettek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy valaki bejusson a mennyországba. 
Az ítélkező maga Krisztus, aki körül ott állnak az „összes angyalok”, s Ő elé járul „minden nemzet”: keresztények és nem keresztények, hívők és nem hívők egyaránt. És itt már semmi más nem számít, csak az, hogy ki gyakorolta az irgalmasság cselekedeteit életében más emberekkel szemben. Mindazok, akik megnyitották szívüket mások előtt és nem mulasztották el a segítségnyújtást, bejutnak az örök életre, azaz odaállhatnak Krisztus mellé az angyalok közé. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Ó Jézus, emlékeztess, hogy amikor Istent Atyánknak szólítjuk, Isten gyermekeként viselkedjünk! Ha nekünk örömünk telik Atyánkban, Neki is kedvét kell találnia bennünk. Atyánk, hadd legyünk templomod, amelyben az emberek felismerik jelenlétedet! Ámen.