Napi evangélium
2012. február 2. – Csütörtök, Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona”. Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: 
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, 
szavaid szerint békességben, 
mert szemeim meglátták Szabadításodat, 
melyet minden nemzet számára készítettél, 
hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, 
és dicsőség népednek, Izraelnek. 
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. 
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.

Lk 2,22-40

Elmélkedés:

A mai napon, Urunk bemutatásának ünnepén, arra emlékezünk, hogy negyven nappal Jézus születése után a gyermeket a vallási törvény szerint bemutatták Istennek a jeruzsálemi templomban. Az ünnep evangéliumának szövegében kulcsfontossága van a látás szónak. Simeon ígéretet kapott, hogy „nem lát halált” egészen addig a napig, amíg nem „látja a Fölkentet”. Amikor pedig karjába vehette a gyermek Jézust, hálát ad Istennek, mert „látták szemei a Szabadítót”. Mindannyiunk szívében ott él az Isten-látás vágya. Mária, aki egykor karjában vitte gyermekét a templomba, hogy bemutassa Istennek, most nekünk hozza el Jézust, felénk tartja, hogy láthassuk a Megváltót. Mária Jézust nyújtja a gyermekeknek, a fiataloknak, a felnőtteknek és az időseknek. Nem kell félve eltakarnunk az arcunkat! Nem kell rettegnünk attól, hogy mi történik, ha találkozunk Istennel! Hiszen nem ítélkezni jön, hanem hogy szabadulást hozzunk nekünk. Ő a mi Megváltunk, Ő a mi világosságunk! 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Ó mennyire édes a léleknek, és mennyire kedves előttem a szent imádság, amelyet önmaga és az Én megismerésem házában végez, amikor felnyitja az értelem szemét a szent hit világosságával, és kitárja érzületét szeretetem bősége felé! Ez a szeretet láthatóvá lett számotokra az én látható egyszülött Fiam által, aki a Vérével mutatta meg e szeretetet. A Vér megrészegíti a lelket, az isteni szeretet tüzébe öltözteti és eledeléül adja a Szentséget, melyet Én bocsátottam rendelkezéstekre a Szent Egyház misztikus Testében. Azaz odaadtam Fiam, az egészen Isten és egészen ember Testét és Vérét, hogy szolgám; kinek kezében vannak a Vér kulcsai, szolgálja fel nektek. Ámen.
(Sziénai Szent Katalin)