Napi evangélium
2012. február 18. - Szombat

Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük ment föl egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni. Akkor megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: „Mester! Jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mire körülnéztek, már senkit sem láttak, csak Jézust egymagát. 
A hegyről lejövet Jézus megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy feltámad a halottak közül. Azután megkérdezték tőle: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb el kell jönnie Illésnek?” Ezt válaszolta: „Igen, előbb eljön Illés és mindent helyreállít. De az is meg van írva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben lesz része. Azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak vele, ahogy előre megírták róla.”

Mk 9,2-13

Elmélkedés:

Az elmúlt napok evangéliumaiban láttuk, hogy az apostolok számára mennyire érthetetlen volt Jézusnak az a kijelentése, hogy a Messiásnak szenvedni kell és meg fog halni. E jövendölés bizonyára kissé megrendítette őket a hitükben. A szenvedést és a halált ugyanis úgy értékelhették, hogy Jézus küldetése kudarcba fog fulladni, s emiatt csüggedés vehetett erőt rajtuk. A Színeváltozás hegyén most Jézus megmutatja, hogy mi fog következni a halála után. Bepillantást enged egy rövid időre a mennyországba a három apostolnak. Az Atya tesz Jézus mellett tanúságot, amely megerősíti a kiválasztottakat abban a hitben, hogy az isteni üdvözítő terv, amelynek része Jézus halála is, meg fog valósulni. A hegyen Jézus megmutatja isteni Dicsőségét, amely aztán Feltámadásában szintén megmutatkozik majd Húsvét hajnalán. Minden ember útja bizonyos áldozatokon és szenvedéseken keresztül vezet a dicsőséges feltámadásra. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Uram, mivel Te a lelkünkben laksz, a Te imád a miénk is, én pedig szeretnék abban szüntelenül részt venni; ezért lelkem kis edényként az élet e forrása alá tartom, és hogy ezt tovább tudjam adni a lelkeknek, hagyom, hogy végtelen Szereteted hullámai elborítsanak. Ámen.