Napi evangélium
2012. február 13. - Hétfő
Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, mert próbára akarták tenni. Ő lelke mélyéből felsóhajtott, és így szólt: „Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” Ezzel otthagyta őket. Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára.
Mk 8,11-13
Elmélkedés:
Nem csupán a tanítást hallgatni vágyó tömegek és a gyógyulás lehetőségét kereső betegek járulnak Jézushoz, hanem a farizeusok is megérkeznek. Bizonyára ők is láthatták a csodás gyógyulásokat, vagy legalábbis hallottak azokról, s hozzájuk is eljuthatott a tömegek véleménye Jézusról. Mindez nem elég számukra, ezért égi jelet kértek tőle. Kérésük alatt azt kell értenünk, hogy Jézus egyértelműen tegyen tanúságot arról, hogy Ő az Isten küldötte vagy Ő a Messiás. Talán arra számítanak, hogy Jézus nem tud semmilyen jelet mutatni, s ezzel elveszti népszerűségét és az emberek bizalmát. Jézus megtagadja a farizeusok kérését, nem mutat jelet, és otthagyja őket. A világ számára csak később mutatja meg az Istenségét bizonyító jelet: a Kereszt és a Feltámadás jelét. Ez a jel készteti az embereket állásfoglalásra, elfogadják-e hittel vagy sem? Krisztus Kereszthalála és Feltámadása a halálból számunkra is az üdvösség jele.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Nekem Te vagy az Uram, akinek akaratát a sajátoménál jobban szeretem! Mivel nem tudok állandóan szavakkal imádkozni; ha valaha is imádkoztam igazi odaadással, most halld meg kiáltásomat! Fogadd kegyesen a Téged kérlelő odaadást, mint végtelen kiáltást; s hogy szavaim még méltóbbak legyenek a meghallgatásra, adj imádságomnak erőt és állhatatosságot! Ámen.
Kommentáld!