Napi evangélium
2012. február 1. - Szerda

Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak benne. Jézus erre megjegyezte: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában.” Nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön.

Mk 6,1-6

Elmélkedés:

Az elkötelezetten hívő ember sokszor magától értetődőnek tartja a hitet, és nem érti, hogyan tudnak mások hitetlenül élni. Aki a hitből, mint Isten ajándékából, meríti erejét a mindennapokban, és aki a hitben él, elcsodálkozik, amikor egyesek mindezt elutasítják. Jézus is elcsodálkozott, amikor látta az emberek hitetlenségét – olvastuk az evangéliumban. Hiába beszél Jézus úgy, mint akinek hatalma van, és hiába erősítik meg isteni hatalommal véghezvitt cselekedetei mindazt, amit elmond és tanít, mégis vannak olyanok, aki nem hisznek sem szavainak, sem tetteinek. A hitetlenség nem csupán közömbösség vagy érdektelenség, hanem Isten szándékos elutasítása. Isten türelméből, amelyet a hitetlenek iránt tanúsít, mi is példát meríthetünk. Hiába is próbálnánk valakit erőszakkal vagy hosszas rábeszéléssel a hit útjára vezetni, az eredménytelen volna. Mert ahogyan a hitetlenség szándékos, de szabad elutasítás, ugyanúgy a hit is tudatos és szabad elfogadás. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 

Nagy vagy, Uram, és fenségednek nincsenek mértékei. Minden Te vagy! Mindent megtehetsz! Végtelen életed teljességében nem szorulsz rá semmire, hanem örök szabadságban nyugoszol! A Te hatalmad azonban nemcsak erő, hanem igazság és jóság is! És a Te Fiad nemcsak valóság, hanem szent értelem is! Te olyannyira vagy igaz, amennyire létező vagy. Olyannyira vagy jóságos, amennyire erős vagy; és a Te valóságod, Uram, amely előtt nem állhat meg a miénk, teljesen egy szentségeddel, ó örök Fény! Így vagy "az Úr, az Isten, az Egyeduralkodó, aki van, és aki volt", és "aki méltó, hogy fogadja a magasztalást, a tiszteletet és a hatalmat". Ámen.