Napi evangélium
2012. december 6. – Csütörtök

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Mindaz pedig, aki hallgatja ugyan tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.”

Mt 7,21. 24-27

Elmélkedés:

Nagyon szemléletes példázatot olvasunk a mai evangéliumban. Könnyen magunk elé képzelhetjük a homokra épített házat, amely nem képes ellenállni az időjárás viszontagságainak és szilárd alap nélkül hamar összeomlik, valamint a sziklakemény alapra emelt épületet, amely a legzordabb körülmények között is sértetlenül áll. Jézus szavai szerint az első azokat jelképezi, akik szavait, tanítását ugyan meghallgatják, de nem élnek szerinte. A sziklára épült ház pedig azokat az embereket jelképezi, akik életüket a meghallgatott és elfogadott tanításhoz igazítják, s mindazt tettekre váltják, amit Isten kér tőlük. 
Az adventi időszakban döntés elé állít minket a Jézustól hallott hasonlat. Ostoba ember módjára csupán a fülemet nyitom meg az útmutató igazság előtt, vagy bölcs emberként felismerem Krisztus személyében azt a sziklaszilárd alapot, akire érdemes bíznom az életemet? Az évszázadok szellemi viharai során számtalanszor kiderült, hogy Krisztus tanítása valóban időtálló. Minden korban időszerű, amelyben felfedezhetjük a követendő igazságot. Olyan korban élünk, amikor nem kerülhetjük meg a döntést. Olyan korban élünk, amikor nem elegendő szóbeli hitvallásunk, hanem cselekedeteinkkel is tanúskodnunk kell arról, hogy kire építjük életünket. Olyan korban élünk, amikor meg kell mutatnunk, hogy a hit nem érzés vagy érzelem, hanem cselekedetekben megnyilvánuló meggyőződés. Hiába állítanánk szavainkkal, hogy hiszünk Istenben és szívünk telve van az iránta érzett szeretettel, ha mindez nem mutatkozik meg a hit szerinti életben és a szeretetből fakadó jócselekedetekben. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Urunk, Jézus, Te azért jöttél el bűnös emberi világunkba, hogy megmutasd számunkra a bűntől való szabadulás útját. Nélküled soha nem találnánk rá a bűnbánat útjára. Nélküled nem találnánk rá a mennyei Atya szeretetére. Te adod nekünk az adventi időt a bűnbánat idejeként. Jöjj el, Urunk, és érints meg minket szereteteddel! Jöjj és bocsáss meg nekünk, akik nem halogatjuk tovább bűneink beismerését, hanem a bűnbánat egyenes útján indulunk most Feléd. Születésed, jöveteled nagy változást hozott egykor a világba. Te képes vagy megváltoztatni az embert. Képes vagy a bűnösöket szentté változtatni. Hozz változást az én életembe! Ámen.