Napi evangélium
2012. december 27. – Csütörtök, Szent János apostol és evangélista

A hét első napján, kora reggel, Mária Magdolna elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.

Jn 20,2-8

Elmélkedés:

Szent János apostolt ünnepelve a mai evangéliumban azt a jelenetet idézzük fel, amikor húsvétvasárnap az asszonyok híradását követően két tanítvány Jézus sírjához szalad. Az egyikük Péter apostol, a „másik tanítvány” pedig maga János, aki leírja a történetet, s aki írásában több alkalommal is így nevezi meg önmagát. Mindkettőjük számára hit-élmény az üres sír látványa. Amikor évtizedekkel később, már idős korában János visszaemlékezik erre a húsvéti hajnalra, kettejük futására és az üres sírra, még mindig elevenen él benne ez az élmény. Ez a benne hitet ébresztő élmény. Nem kétséges, hogy evangélistaként az a cél vezeti, hogy az olvasókat is elvezesse a hitre. 
János evangéliumát olvasva szembetűnő számunkra, hogy nem a Jézussal történt események és az általa tett csodák külső elemei a lényegesek, hanem az események mögött meghúzódó titokzatos isteni szándék, valamint az erre adott emberi válasz, a hit megszületése. 
A keresztény hagyomány szerint János a „szeretett tanítvány.” Ezzel a megnevezéssel három alkalommal is találkozunk a negyedik evangéliumban. Először az utolsó vacsora termében, amikor Jézus mellett a „szeretett tanítvány” foglalt helyet (vö. Jn 13,23). Másodszor akkor, amikor a Golgotán Jézus anyjával, Máriával együtt az a tanítvány is ott állt a kereszt alatt, „akit Jézus szeretett” (vö. Jn 19,26). Harmadszor pedig a húsvéti élmény alkalmával (vö. Jn 20,2). 
Krisztus életének a három fontos eseményét a szentmisében jelenítjük meg. A szentmisén újra az utolsó vacsora termében vagyunk, odaállunk Krisztus keresztje alá és elindulunk a Feltámadott sírjához. A szentmisén való részvétel „szeretett tanítvánnyá” tesz engem. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Uram, add meg nekem a testvéri szeretetet, és színed előtt add ezt meg, ott, ahol Te látsz; add, hogy amikor szívem igazi ítéletét kérdezem, ezt a választ halljam: a testvéri szeretetnek a jóság gyümölcsét rejtő gyökere valóban bennem van; akkor bizakodhatom Benned, és Te megadod nekem mindazt, amit kérek, mivel megtartom parancsaidat. 
(Szent Ágoston)