Napi evangélium
2012. december 26. – Szerda, Szent István első vértanú

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.

Mt 10,17-22

Elmélkedés:

Jézus földi születésnapját követően ma egy mennyei születésnapot, Szent István vértanúságát ünnepeljük. Őt tiszteljük Egyházunk első vértanújaként, aki méltó lett arra, hogy életét áldozza Krisztusért, hitéért. Szent István története azt tanúsítja, hogy Jézus születése és személye minden korban állásfoglalásra készteti az embereket. Elfogadhatjuk tanítását, követhetjük személyét, élhetünk evangéliuma szerint, de emberi szabadságunk és szabad akaratunk azt is megengedi, hogy szembeforduljunk vele, elutasítsuk őt. Ugyanakkor Jézus tanítványainak élete, tanúságtétele döntésre késztet bennünket. Szent István diakónus és a későbbi időkben a többi vértanú példája azt mutatja, hogy az Isten Fiában való hit, a Krisztusról szóló tanúságtétel, az ő evangéliumának hirdetése vagy a Jézus nevében véghezvitt csodák ellenszenvet, ellenállást vált ki egyesekből. István nem fél a hamisan vádlóktól, nem fél a szenvedéstől, s nem fél még a haláltól sem, mert Krisztus az örök üdvösséget ígérte a hűségeseknek. 
A betlehemi jászoltól induló életutunk végső állomása a Krisztusért odaadott élet. A hit útja ez számomra, amely veszélyekkel jár, próbatételeket tartalmaz. Szent István kiállta a próbát, a döntő pillanatban hite szerint cselekedett. Nem gyalázta azokat, akik életére törtek, hanem imádkozott értük. A lelki nagyság jele és a hitben való végső megmaradás jele ez. El tudom-e viselni Krisztustól tanult türelemmel a bántalmazásokat? Meg tudok-e bocsátani krisztusi irgalommal az engem bántalmazóknak? Tudok-e a keresztre feszített Krisztushoz hasonlóan imádkozni azokért, akik ellenem vannak? 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Istenünk, mindenható Atyánk, engedd összes gyermekednek megtapasztalni, hogy úton vannak Feléd, az ember végső célja felé, s hogy van kísérőjük, aki jót akar nekik: Mária, a tiszta szeretet képe, akit eleve arra választottál, hogy Krisztus Anyja és az Egyház Anyja legyen. Neked, aki az élet Atyja, kezdet nélküli forrás, a legfőbb jó és örök világosság vagy, a Fiúval és a Szentlélekkel együtt legyen tisztelet és dicsőség, dicséret és hála mindörökkön örökké! Ámen. 
(Boldog II. János Pál pápa)