Napi evangélium

2012. december 25. – Urunk születése – Karácsony

Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével, Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek! Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr hírül adott nekünk!” El is mentek sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.

Lk 2,1-20

Elmélkedés:

Isten előtti hódolat
Karácsony értelmét keresem. Az ünnep titkát kutatom. A születés csodáját szeretném megérteni. Önző emberi világunkba belép az Isten, hogy megmutassa számunkra: lehet élni másokért, lehet szolgálni másokat. Aligha értem meg Isten titkát, ha nem akarok Jézushoz hasonlóvá válni. Aligha értem meg Isten felém hajló szeretetét, ha nem akarom Krisztushoz hasonlóan továbbadni e szeretetet. Aligha érint meg egy gyermek születésének felidézése, ha nem akarok magam is újjászületni. Aligha tölt el az ünnep öröme és boldogsága, ha nem Istentől szeretném ezt megkapni. A karácsony ünnepe ebben az értelemben lehetőség számomra. Lehetőség, hogy meglássam Isten Fiát, megérezzem szeretetét. Lehetőség, hogy ez az élmény lelki újjászületést hozzon számomra.

Az evangélium egyszerű szavakkal írja le az egykor történteket. Augusztus császár uralkodása idején egy Betlehem nevű városban Mária világra hozta gyermekét. A körülmények meglehetősen szerények, állatok istállójában találnak maguknak szállást. Mária pólyába takarta és a jászol szalmájára fektette az újszülöttet. Éjszaka nagy fényességgel angyalok jelennek meg a környéken tartózkodó pásztoroknak, hogy meghozzák nekik a hírt e születésről. Nem kevesebbet állítanak, mint hogy a megszületett gyermek a Megváltó. Szavukra a pásztorok rögtön elindulnak, hogy felkeressék a Megváltót, akiről hallottak. A karácsony értelmét keresve, az ünnep titkát kutatva lélekben elindulok Betlehembe. Fülemben még cseng az angyalok éneke, amikor letérdelek a pásztorokkal együtt a jászol elé. Nincs ennél megfelelőbb köszönés. Nincs ennél szebb kifejezése az Isten Fia előtti hódolatnak. Letérdelek. Szeret. Érzem, hogy Isten szeret. Bűneim ellenére is szeret. Földi élete most kezdődött és a kereszten ér véget. Nincs benne egyetlen elmulasztott perc vagy megbánni szükséges pillanat. Megváltásom, üdvösségem szolgája ő. Fiú, aki az Atya szeretetében él.

Nem születhetek újra, de újjászülethetek. Képtelen vagyok meg nem történtté tenni múltban elkövetett bűneimet, de elindulhatok az életszentség vágyával egy új úton. Talán még késlekednék. Talán még nem érzem elérkezettnek az időt. De az idő neki dolgozik, az egész világ az övé, még akkor is, ha hatalma nem mutatkozik meg ebben a pillanatban. Én is az övé vagyok akkor is, ha oly nehezen akarom ezt elismerni. Előtte térdelek, az Isten Fia előtt. Itt a helyem, amit a jászol jelöl ki nekem. A régi ember szemével tekintek fel rá, alázattal, bűneimmel, hogy amikor felállok, ő emeljen fel. Hiszem, hogy azért lehetek itt, azért térdelhetek a betlehemi Gyermek előtt, azért emelkedhetek fel újra és azért élhetek a földön, mert az örök Isten a testvérem akart lenni. Hiszem, hogy itt a helyem a jászol előtt, Isten előtt.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Születéseddel az isteni szeretet jött el emberi világunkba. Emberré lettél értünk és vállaltad emberi sorsunkat. Születésed által megújítasz, újjáteremtesz minket. Emberi világunkba születéseddel az isteni világba, az isteni életbe hívsz bennünket. Hittel valljuk, hogy Te vagy megváltónk és üdvözítőnk. Betlehemi kis Jézus, taníts minket, hogy megőrizzük magunkban a gyermeki lelkületet és az istengyermeki méltóságot! Ámen.