Napi evangélium
2012. december 18. – Kedd

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József, igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten.” Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki.

Mt 1,18-24

Elmélkedés:

Jézus családfája, amelyet a tegnapi evangéliumban olvastunk, így fejeződik be: „József volt a férje Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született” (Mt 1,16). A sok férfinév olvasása után egyesek félreértik ezt a mondatot, és azt gondolják, hogy Józseftől született Jézus, ő volt az apja, pedig a kijelentés Máriára vonatkozik, és pontosan ezt mondja el részletesen és félreérthetetlen egyértelműséggel a mai evangéliumi szakasz. 
József álmában tudja meg a titkot, a születendő gyermek származásának titkát. Ez József első álma, amelyet két másik álom követ majd, amelyekből megtudja, hogy menekülniük kell Heródes haragja elől Egyiptomba, illetve, hogy mikor térhetnek vissza onnan. József első álmában ismeri meg Isten szándékát. Az álmában látott angyaltól tudja meg, hogy jegyesének Máriának a Szentlélek erejéből fog gyermeke születni. Álmában kap bátorítást Istentől, hogy ne féljen feleségül venni Máriát. Máté evangélista szavai egyszerűen zárják le a jelenést: „József úgy cselekedett, ahogyan álmában az angyal parancsolta neki” (Mt 1,24). Mintha ez olyan természetes volna! Mintha olyan magától értetődő volna, hogy az ember kövesse az álmában hallottakat! Talán ez csak nekünk, XXI. századi embereknek furcsa. Józsefnek egyáltalán nem volt furcsa, hiszen vallásos ember lévén ismerte népének azon nagyszerű alakjait, akik szintén álmukban kaptak utasításokat Istentől. Gondoljunk csak Ábrahámra, Jákobra és az ő fiára, az álomlátó Józsefre, Sámuel prófétára, akit gyermekkorában álmában szólított meg az Úr, vagy Salamon királyra, aki álombéli látomásában bölcsességet kért az Istentől. József álma emlékeztessen arra, hogy Isten nekem is ad jeleket, velem is közli szándékait. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Ó jöjj, ó jöjj el, Adonáj, 
ki cserjelángból szólalál, 
majd kőbe vésted tíz szavad, 
jöjj tárt karokkal jómagad! 
Eljő, eljő Emmánuel, 
Hogy üdvözüljön Izrael!

Ámen.