Napi evangélium
2012. december 15. – Szombat

Színeváltozása után tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Ő így felelt: „Illés eljön ugyan, és helyreállít mindent, én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.

Mt 17,10-13

Elmélkedés:

A mai evangéliumi szakasz ugyan nem követi a tegnap vett részletet Máté evangélista írásában, de mondanivalójában ahhoz kapcsolódik. Jézus színeváltozásakor a három kiválasztott apostol, akik fenn voltak vele a hegyen, azt látták, hogy a Mester Mózessel és Illéssel beszélget. Ez az élmény váltja ki belőlük a kérdést: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” (Mt 17,10). Jézus korában elevenen élt az a vallásos hagyomány, amely szerint a Messiás eljövetelét Illés visszatérése előzi meg. Illés ugyanis nem úgy halt meg, ahogyan a többi ember, hanem Isten ragadta el őt egy tüzes szekéren az égbe, és azt gondolták, hogy ő újra meg fog jelenni az emberek körében, mielőtt beteljesedne a Megváltó jövetelére vonatkozó isteni ígéret. 
Jézus úgy válaszol, hogy nem támasztja alá ezt a hiedelmet és nem is cáfolja meg. Azt állítja, hogy „Illés eljövetele” Keresztelő Szent János személyében valósult meg, ő az a próféta, akit Isten azért küldött, hogy a népet előkészítse a Megváltó érkezésére. Jánost azonban sokan elutasították. 
Igazi bölcsesség szükséges ahhoz, hogy a jeleket ne csak észrevegyük, hanem meg is értsük azok jelentését. Igazi bölcsesség szükséges ahhoz, hogy a nekünk szóló üzeneteket ne csak hallgassuk, hanem meg is értsük azok mondanivalóját. Igazi bölcsesség szükséges ahhoz, hogy az Isten által hozzánk küldött embereket elfogadjuk, figyelmeztetésüket komolyan vegyük és buzdításukat kövessük. Az adventi időszak tanítson bennünket erre a bölcsességre! 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Istenünk, annyi okunk volna a csüggedésre, a szorongásra, magunkba zárkózásra, annyi okunk volna a félelemre. De Jézus minket is megszólít: ne féljetek! Adj nekünk, Istenünk, nyitott szívet, készséges, hívő értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget. Add, hogy félrevezető emberi szándékok ne zavarhassanak meg minket. Add, hogy e világ zűrzavarában Téged hirdethessünk az aggódóknak, Téged, aki ma is megszólítasz minket: Ne féljetek! Ámen.