Napi evangélium
2012. december 10. – Hétfő

Egyik napon, amikor Jézus tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek körülötte, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje akkor arra indította Jézust, hogy gyógyítson. 
Ekkor néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Be akarták vinni a házba, hogy eléje tegyék, de a tömeg miatt nem fértek hozzá. Ezért fölmentek a tetőre, és azon át bocsátották le ágyastul a középre, Jézus elé. Hitük láttára Jézus így szólt: „Ember, bocsánatot nyertek bűneid.” 
Erre az írástudók és a farizeusok azt gondolták magukban: „Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nemde egyedül Isten?” Jézus pedig gondolataikba látva megszólalt: „Miért gondolkodtok így magatokban? Mi könnyebb, ha azt mondom: „Bocsánatot nyertek bűneid!” – vagy azt: „Kelj föl és járj!”? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma földön a bűnök megbocsátására.” Ezzel a bénához fordult: „Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!” Erre ő a szemük láttára tüstént fölkelt. Fogta ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament. Erre mindnyájukat ámulat fogta el, magasztalták Istent, és félelemmel eltelve mondogatták: „Csodadolgokat láttunk ma.”

Lk 5,17-26

Elmélkedés:

A mai evangéliumi történet egy csodás gyógyításról számol be, test és lélek gyógyításáról. Egy béna, magatehetetlen, önerejéből járni nem képes embert hoznak hordágyon Jézushoz. Már egészen közel vannak a célhoz, amikor a Gyógyító körül összegyűlt tömeg útjukat állja. Nem tudnak tovább jutni, nem tudnak Jézus közelébe kerülni a beteggel. Váratlan fordulat történik ekkor. Nem kezdenek vitatkozni az emberekkel, nem kérik, hogy nyissanak számukra utat, hanem új utat, új lehetőséget keresnek, és nagyon leleményesen, a tetőn keresztül jutnak Jézus közelébe. Az akkori építkezési szokások lehetővé tették, hogy könnyen kibontsák a tetőt és a beteget Jézus elé tegyék. Jézus reakcióját Lukács evangélista így vezeti be: „hitük láttára.” Igen, a hit leleményessé tesz. A hit kitartóvá tesz. A hit új utat mutat. A hit új lehetőséget tár fel. A hit segít elérni, megvalósítani a kitűzött célt. 
A történet ekkor új fordulatot hoz: hitük láttára Jézus így szólt: „Ember, bocsánatot nyertek bűneid” (Lk 5,20). A hit tehát a bűnök megbocsátását eredményezi. A körülállók közül egyesek talán ezt gondolhatták: de hát ez az ember nem ezért jött, barátai nem ezért fáradoztak, hanem azért, hogy járni tudjon. Ezt a fajta nagyon is emberi gondolkozást azonban felülmúlja Isten Fiának a gondolkozása. Ő nem csak a testet akarja meggyógyítani, hanem a lelket is. Ő nem csupán a testi egészségét akarja visszaadni, hanem a lélek egészségét is. Jelezvén, hogy mennyire összetartozik a test és a lélek, és megmutatván, hogy isteni erejével képes a testet és a lelket egyaránt meggyógyítani, Jézus csodát tesz a bénával, aki ettől a pillanattól fogva járni tud, s ennek látványos bizonyítékaként saját lábán távozik. 
Hiszem-e, hogy Jézus képes engem is meggyógyítani? Hiszem-e, hogy Jézus képes bűneimet megbocsátva lelkemet meggyógyítani? Megtalálom-e az utat az irgalmas Istenhez? 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Ó, Krisztus, népek Királya, akit az emberiség évszázadok óta várt és vágyott; az emberiség, melyet megsebzett a bűn, Te, aki mindannak talpköve vagy, az emberiség újjáépítheti önmagát és határozott, megvilágosító vezetést nyerhet útján a történelmen keresztül! Te, aki a megosztott népeket egyesítetted Atyádnak bemutatott áldozati adományoddal, jöjj, és mentsd meg az embert! Az embert, aki szánalomra méltó és nagyszerű, az embert, aki általad jött létre a föld porából, s a Te képedet és hasonlóságodat hordozza! Ámen.
(Boldog II. János Pál pápa)