Napi evangélium
2012. augusztus 17. - Péntek

Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték tőle: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.” 
A farizeusok azonban erősködtek: „Miért írta hát elő Mózes, hogy válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?” Jézus kijelentette: „Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem a paráznasága miatt – és mást vesz el, házasságtörést követ el.” 

Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség között, akkor nem érdemes megházasodni.” Jézus így válaszolt: „Nem mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!”

Mt 19,3-12

Elmélkedés:

Vannak, akik a mennyek országáért önként lemondanak a házasságról – olvassuk Jézus szavait. A házasságról való lemondás mindig is érthetetlen marad a világ számára, olyan dolog, amibe sokszor szívesen belekötnek. Sokan csodálkozva és furcsállva nézik a papokat, szerzeteseket és szerzetesnővéreket, akiknek képesek voltak Istenért egy másik életformát választani. Pedig nem ők találták ezt ki, s nem is maguk emberi erejével teszik ezt, hanem – ahogyan a mai evangéliumból kiderül – Isten adta meg nekik, hogy megértsék ennek jelentőségét, s egyedül Ő adhat erőt a lemondás megtartásához. De ne gondoljuk, hogy egy rendkívüli és természetellenes dologról van szó! Csupán arról, hogy a természetfeletti kegyelem segítségével valaki egyedül Istennek él. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Adj nekünk, Istenünk, alázatosságot, reményt és erős hitet! Add, hogy a Szeretet Lelke, a Te Lelked ékesítsen minket; mert ez minden parancs foglalata és beteljesítése. Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai lehessünk, és így méltók legyünk rá, hogy boldognak nevezzen minket Szent Fiad! Ámen.