Napi evangélium
2012. augusztus 16. - Csütörtök

Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte, és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. 

Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.” Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte, elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra.

Mt 18,21–19,1

Elmélkedés:

A mai nap örömhírében Jézus azt mondja az Őt kérdező embernek, hogy „hetvenszer hétszer” kell megbocsátani annak az embernek, aki megbánja, hogy rosszat tett nekünk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy számoljuk a megbocsátásainkat, s a 490. megbocsátás után már nyugodtan haragudhatunk másokra, és nem kell többször megbocsátanunk. Az irgalomnak, a megbocsátásnak valójában végtelennek kell lennie. Jézus azt akarja mondani nekünk, hogy ne legyünk fukarok a megbocsátással, hanem mindig legyünk készek rá. Isten irgalmának végtelensége a példa. Ő mindenkinek megbocsát, s eltörli bűneiket. A példabeszédben szereplő király nagy adósságot engedett el a szolgának, aki a kicsit sem volt képes elengedni társának. A király ezért büntetésben részesítette őt. Ahogyan Isten megbocsátja nekünk a legnagyobb vétkeinket is, ugyanígy gyakoroljuk mi is az irgalmasságot testvéreinkkel szemben, akik megbántanak minket, különben büntetésre és nem irgalomra számíthatunk. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Uram, adj erőt, nehogy kifulladjak az úton, hogy segítsük egymást a holnap felé haladtunkban, hátra nem tekintve, nem méricskélve, mibe kerül a segítség. Adj erőt, hogy bátran szembenézzek a jövő feladataival, melyeket várnak tőlem az emberek, vagyis Te. Adj erőt, hogy úgy reméljek, mintha ma reggel kezdődnék az életem. Ámen.