Napi evangélium
2012. augusztus 13. - Hétfő
Galileai útjuk során Jézus ezt mondta tanítványainak: „Az Emberfiát az emberek kezébe fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad.” Erre a tanítványok igen elszomorodtak. Amikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők Péterhez fordultak, és megkérdezték: „A ti Mesteretek nem fizet templomadót?” – „De igen” – felelte. Amikor belépett a házba, Jézus megelőzte őt kérdésével: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől?” „Az idegenektől” – felelte Péter. Erre Jézus így szólt: „A fiak tehát mentesek. De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat, amelyik ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját: találsz benne egy pénzdarabot. Vedd ki és add oda nekik értem és érted!”
Mt 17,22-27
Elmélkedés:
Amikor Jézus első alkalommal jövendölte meg szenvedését (Mt 16, 21-23), szavai Péter tiltakozását váltották ki. A mai evangéliumban másodszor beszél szenvedéséről és haláláról (Mt 17,22-23). Az Emberfiát az emberek kezébe fogják adni. Megölik Őt, de harmadnapra feltámad – mondja Jézus tanítványainak, akik ezt hallva nagyon elszomorodnak, még akkor is, ha Jézus a feltámadásáról is beszél. Amikor később harmadszor jövendöli meg szenvedését és feltámadását (Mt 20,17-19), akkor ismét az apostolok értetlenségével találkozunk, akik arról kezdenek el alkudozni, hogy ki ülhessen majd Jézus dicsőséges trónja mellett. Mindhárom esetben tehát az apostolok értetlenségével találkozunk, mert nem tudják megérteni, hogy a Messiás dicsőségével hogyan egyeztethető össze a szenvedés és a halál. Mi már tudjuk, hogy a dicsőség Jézus feltámadása, s számunkra ez nem csak jövendölés, mint az apostoloknak, hanem hitünk lényeges titka. Ha hiszünk Jézus szenvedésének értelmében, és hiszünk megváltó halálában, akkor higgyünk üdvösségszerző feltámadásában is!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus! Körülöttem a romlás, a pusztulás sokféle jelét látom. Önmagukat pusztító embereket, és saját világukat pusztító, élhetetlenné tevő embereket. És Te engem nevezel a föld sójának, a világ sójának és a romlást megállító sónak. Tudom, hogy ebben a világban kell élnem, de Hozzád tartozva, hogy a Te örömhíred, a Te tanításod, a Te igazságod jó ízét adhassam a világnak. Éljen bennem a krisztusi íz: az öröm és a jóakarat. Ámen.
Kommentáld!