Napi evangélium
2012. április 9. - Húsvéthétfő

Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.” 
Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy határoztak, hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik: „Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket.” Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.

Mt 28,8-15

Elmélkedés:

A mai evangélium két különböző találkozást ír le. Az elsőben a húsvétvasárnap reggel a sírhoz igyekvő asszonyok találkoznak a feltámadt Krisztussal, aki arra kéri őket, hogy vigyék hírül feltámadását a tanítványoknak. A második esetben a sírt őrző katonák találkoznak a főtanács tagjaival, akik azt kérik tőlük, hogy mondják azt, hogy elaludtak és közben a tanítványok ellopták Jézus holttestét. 
Máté evangélista tehát két lehetséges magyarázatot ad arra, hogy miért üres Jézus sírja, és az olvasókra, azaz ránk bízza a döntést, hogy melyiket hisszük el. A két, egymásnak ellentmondó vélemény közül csak az egyik lehet igaz. Hiszek-e Jézus feltámadásában? A találkozás hitet ébreszt bennem. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Urunk, Jézus Krisztus, Te a halál sötétségébe elküldted világosságodat. A legmélyebb magány örvényében most és mindenkor Szereteted elrejtett hatalma lakik, s titkaid közepette a megváltottak allelujáját énekelhetjük. Add meg nekünk a hit alázatos egyszerűségét, mely nem hagy tévelyegni minket, s ha a sötétség és az elhagyatottság óráiba hívsz, amikor minden bizonytalannak látszik, adj abban az időben is, amikor ügyed halálküzdelmet vív, elegendő fényt, hogy Téged el ne veszítsünk, elegendő fényt, hogy másoknak is fény lehessünk, azoknak, akik még jobban rászorulnak erre. Hadd világítson be húsvéti örömöd titka, mint a hajnalfény, napjainkba, hadd legyünk igazán húsvéti emberek a történelem nagyszombatjain. Add, hogy a világos és a sötét napokban egyaránt, a mai időkben is, vidáman járjuk utunkat eljövendő dicsőséged felé. Ámen.