Napi evangélium
2012. április 7. – Nagyszombat, Húsvét vigíliája

Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme drága keneteket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézus holttestét. A hét első napján, kora reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek. Ezt mondták egymásnak: „Ki fogja nekünk elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig igen nagy volt. Bementek a sírba, és egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült jobb felől. Megrémültek, de az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt van a hely, ahová temették. Siessetek, és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába. Ott meglátjátok majd őt, amint megmondta nektek.”

Mk 16,1-7

Elmélkedés:

Váratlan fordulat 
Az evangéliumokat figyelmesen olvasva Jézus embersége és istensége egyaránt elénk tárul. Megismerjük emberi születésének körülményeit, ugyanakkor kinyilatkoztatást kapunk arról, hogy a mennyei Atya küldötte. Találkozhatunk az emberrel, aki korának más tanítóihoz hasonlóan tanítja az embereket, ugyanakkor tanításában felfedezhetjük az isteni tekintélyt és igazságot. Bölcsessége felülmúlja az emberi képességeket, sokszor olyan válaszokat ad kérdezőinek, amire más emberek sosem gondolnának. Csodáit, gyógyításainak eredményeit megtapasztalhatták kortársai, de nem mindenki látta meg bennük az isteni Irgalmasság jeleit. Ahhoz, hogy emberségén túl valaki Istenségét is elismerje, hitre van szükség. A húsvéti esemény helyes értelmezésének is ez a fordulópontja. Szenvedését és halálát hit nélkül nem lehet megérteni, nem lehet benne értelmet találni, nem is beszélve Feltámadásáról, amely hitünk egyik központi titka. 
Földi élete, és azon belül nyilvános működésének három esztendeje alatt Jézus számos olyan dolgot tett és tanított, amely magyarázatra szorult, és ez az értelmezés néha nem kis gondot okozott az első keresztényeknek, köztük mindenekelőtt maguknak az apostoloknak. Halála után néhány nappal pedig olyan események történnek, amelyek még inkább magyarázatra szorulnak, azaz az apostoloknak és a tanítványoknak nem állt érdekükben olyan dolgokat kitalálniuk, amelyeket sokszor maguk sem értettek. Jézus feltámadása és azt követően feltámadt Testében való megjelenései olyan különleges események, amelyek hit nélkül értelmezhetetlenek. 
Az evangéliumokban az első húsvéti beszámolók az üres sírról, az elhengerített kőről, angyal kinézetű személyekről és a halott Krisztust kereső személyekről szólnak. de Krisztus még nem szerepel bennünk. Először csak olyan jelekkel találkozunk, amelyek különleges isteni beavatkozást sejtetnek. Jézus holttestének eltűnése váratlan fordulatot hoz az események sodrába. Erre még az apostolok sem számítottak. Nem gondoltak arra, hogy a Kereszthalál és a temetés után történhet még valami. Ezután következnek a feltámadt Jézus jelenései az asszonyoknak, az apostoloknak, majd a tanítványok nagyobb közösségének. Az evangéliumok nem csupán a találkozásokat mutatják be, hanem a feltámadt Krisztus megjelenéseiről szóló beszámolókból elénk tárul, hogy miként fejlődik mindazok hite, aki küldetést kapnak arra, hogy a Feltámadás hirdetői legyenek. 
Az apostoli igehirdetés és a kezdődő egyház tanúságtétele nem csupán Jézus Feltámadásáról szól, hanem haláláról és Feltámadásáról. A krisztusi megbízottak helyesen ismerték fel e kettő szoros kapcsolatát, és helyesen ismerték fel mindkettőben a mennyei Atya szándékát és cselekedetét. Éppen ezért az Egyház igehirdetése még a húsvéti ünnep alkalmával sem szólhat csupán a Feltámadásról és a Feltámadás általi megdicsőülésről, hiszen ehhez a szenvedésen és a halálon át vezetett az út. Bizonyára sokaknak tetszene, ha a történetnek csak a könnyebb oldala vonatkozna rájuk, s életük végén kereszthordozás, szenvedés és halál nélkül besétálhatnának az üdvösségre. De ilyen nincs, mert a kereszt nélküli út egészen máshová vezet. A húsvéti ünnep erősítse bennünk a hitet! A Krisztus feltámadásába vetett hitet, és azt, hogy számunkra is van feltámadás! 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Húsvéti szekvencia 
A Húsvéti Bárányt keresztények dicsérve áldják! 
Krisztus ártatlan Bárány: 
Vérének árán nyája bűneiért megengesztelte Atyját. 
Benne élet és halál csodás nagy párharcra száll: 
élet Ura a sírból felkél, és győztesen él. 
Mária Magdolna, mondd, mit láttál utadon! 
„Az élő Krisztusnak sírját feltámadt Urunk nagy diadalmát, 
angyalok jelentését, Urunk halotti leplét. 
Feltámadt Krisztus, reményetek: Galileába megy előttetek.” 
Krisztus a halálból valóban feltámadt, tudjuk. 
Győztes Király, könyörülj meg rajtunk! Ámen.