Napi evangélium
2012. április 30. - Hétfő
Abban az időben így szólt Jézus: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját nem ismerik.”
Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről beszél. Jézus ezért így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.”
Jn 10,1-10
Elmélkedés:
Az evangéliumok szerint Jézus több példabeszédben is pásztorhoz hasonlítja magát, a benne hívőket pedig bárányokhoz. A mi személyes kapcsolatunkra is érvényes ez a hasonlat, hiszen az Úr jó pásztorként vezet minket, az ő bárányait. Félreértés volna azt gondolni, hogy Jézus azt akarja, hogy „bárgyú birkák” legyünk, akikben nincs semmi önállóság, s csupán arra képesek, hogy együtt legyenek a nyájjal. Jézus ugyanis olyan pásztorunk, aki jól ismer minket, „nevünkön szólít”, törődik velünk és gondoskodik rólunk. A hasonlat azt jelenti számunkra, hogy engedelmesen követjük Jézust és megőrizzük a Vele való közösséget. Nem idegen számunkra, hanem jól ismerjük szavát, hangját, tanítását. Hallgatunk rá, mert tudjuk, hogy az örök élet felé vezet minket.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, mivel Te a lelkünkben laksz, a Te imád a miénk is, én pedig szeretnék abban szüntelenül részt venni; ezért lelkem kis edényként az élet e forrása alá tartom, és hogy ezt tovább tudjam adni a lelkeknek, hagyom, hogy végtelen Szereteted hullámai elborítsanak. Ámen.
Kommentáld!