Napi evangélium
2012. április 3. - Nagykedd

Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból kijelentette: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.” Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem tudták, kiről mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki: „Kérdezd meg, kiről beszél!” Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „Uram, ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után mindjárt belészállt a sátán. Jézus ennyit mondott neki: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” Az asztalnál ülők közül senki sem értette, miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt hitték, hogy – mivel Júdásnál volt a pénz – Jézus megbízta: „Vedd meg, amire szükségünk lesz az ünnepen!” Mások pedig (azt gondolták), hogy adjon valamit a szegényeknek. Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt. 
Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: „Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten is megdicsőült Benne. Ha pedig az Isten megdicsőült Benne, az Isten is meg fogja Őt dicsőíteni Önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.” Erre Simon Péter megkérdezte: „Uram, hová mégy?” Jézus így válaszolt: „Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.” Péter azonban erősködött: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet is odaadom Érted.” Jézus ezt felelte neki; „Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”

Jn 13,21-33. 36-38

Elmélkedés:

Júdás árulásának megjövendölése és később távozása az utolsó vacsoráról azt követően történik, hogy Jézus megmossa tanítványai lábát. A szolgálat és a vendégszeretet igaz cselekedete ez, amely a végsőkig ellentétben áll az árulás gaztettével. Az ellentétet János evangélista még fokozza azzal, hogy Jézus maga nyújtja oda a falatot Júdásnak, amely szintén a szeretet jelének tekinthető. Júdás távozását a többi apostol nem érti, Jézus viszont ismeri szándékát, hiszen „jól tudta Ő, hogy mi lakik az emberben”. Az emberi cselekedetek mögött meghúzódó szándékot jól ismeri Jézus. Még az éjsötétben végzett tetteink indítéka is világos számára. Vigyázzunk, mert a rossz szándék bárkit, akár engem is könnyen árulóvá tehet! 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Krisztusunk, aki elestél bűneink súlya alatt, és fölkeltél megigazulásunkra, kérünk, segíts minket és mindazokat, akiket földre sújt a bűn, hogy föl tudjunk kelni, és folytatni tudjuk utunkat. Ámen.
(Boldog II. János Pál pápa)