Napi evangélium
2012. április 21. - Szombat
A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és a tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. De Jézus bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!” Fel akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.
Jn 6,16-21
Elmélkedés:
A feltámadt Jézus elsőként békét hoz az apostoloknak és tanítványoknak, majd pedig örömmel tölti el a szívüket. Jézus megjelenése eloszlatja félelmüket. Feltámadása után ugyanazokkal a szavakkal bátorítja őket, mint amelyeket akkor mondott, amikor a vizen járva közeledett hozzájuk: Békesség nektek. A háborgó tavon az okozta félelmüket, hogy egyedül vannak és nincs velünk mesterük, s Jézus Kereszthalála után is az okozza csalódottságukat, hogy Jézus eltávozott körükből. Az Úr újbóli jelenléte egyúttal istenségét is bizonyítja, hiszen nem vonatkoznak rá a természet törvényei. Jézus közelében nincs okunk félelemre, hiszen a mi szívünket is örömmel, bátorsággal tölti el.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Örök Atya, tekints irgalmas szemmel az egész emberiségre, különösen a szegény bűnösökre, akiket Jézus Legirgalmasabb Szíve oltalmaz. Az Ő keserves kínszenvedése által könyörülj rajtunk, hogy Irgalmad mindenhatóságát dicsérjük mindörökké. Ámen.
Kommentáld!