Napi evangélium
2012. április 18. - Szerda
Abban az időben így tanított Jézus: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe.”
Jn 3,16-21
Elmélkedés:
Az elmúlt napokban már elmélkedtünk arról, hogy a hit az Isten megismerésének az útja, amely úton Őt, mint legfőbb igazságot ismerjük meg. Isten megismerése során ráébredünk arra, hogy legfőbb tulajdonsága a szeretet, sőt, Ő maga a szeretet. János apostol írja mintegy vallomásszerűen: „Megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket, és mi hittünk a szeretetnek” (Jn 4,16). Isten szeretete akkor éri el tetőpontját, amikor az Atya elküldi Jézust, a Fiút a világba és ő feláldozza magát a kereszten. Amikor hiszünk a Jézus kereszthalálában és feltámadásában megmutatkozó isteni szeretetnek, akkor egy új távlat nyílik meg számunkra, a hit útja, amely számunkra is a halálon és a feltámadáson keresztül az örök életre vezet.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött! Ámen.
Kommentáld!