Napi evangélium
2012. április 17. - Kedd
Abban az időben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így szólt hozzá: „Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született.” Erre Nikodémus megkérdezte: „Hogyan lehetséges ez?” Jézus így válaszolt neki: „Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony, mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk; és arról tanúskodunk, amit látunk. De a mi tanúságtételünket nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni, ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek? Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen.”
Jn 3,7-15
Elmélkedés:
Mai evangéliumi szakaszunkban Jézus folytatja beszélgetését Nikodémussal, akit továbbvezet a hit útján. Ezen az úton a következő állomás, amikor az ember elfogadja Isten tanúskodását. Értelmi megismerésünk itt már korlátokba ütközik, amelyet csak a hit révén győzhetünk le. A hit Isten titkainak a megismerését kínálja számunkra, amely azért lehetséges számunkra, mert Isten kinyilatkoztatja magát nekünk. A hit Isten ajándéka és az Ő tanúskodásán alapszik. Isten Lelke világosítja meg értelmünket, hogy felismerjük és bizalommal elfogadjuk a számunkra felkínált üdvösséget. Az isteni üdvözítő szándék Jézus személyében tárul nekünk, aki a kegyelmet közvetíti számunkra.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Te akartad, hogy az én Megváltásom a Te lelked halálküzdelmével kezdődjék. Én pedig az általam és az emberek által elkövetett sok sértés helyrehozásaként ma elkezdem Neked szentelni a lelkemet. Formálj belőlem, ó, Uram, amit akarsz: minden fönntartás nélkül Rád bízom magam. Neked szentelem akaratomat: tedd mindig azonossá a Tiéddel. Neked szentelem emlékezetemet, hogy mindig emlékezzék Rád; értelmemet, hogy mindig Veled foglalkozzon. Ámen.
Kommentáld!