Napi evangélium
2012. április 15. – Húsvét 2. vasárnapja

Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a Kezét és az Oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.” 
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!” 
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!” Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.

Jn 20,19-31

Elmélkedés:

Szívünket megérintő sebek 
A Húsvét előtti napokban templomunk nagykeresztjének felújításán festőművészek dolgoztak. Nagyméretű, életnagyságú keresztről van szó, amelynek szállítása bonyolult lett volna, ezért az épületen belül, a templom egyik sarkában folyt a munka. Én is figyelemmel kísértem a munka haladását, de délutánonként érdeklődő gyerekek is rendszeresen benéztek a templomba, hogy megnézzék a kereszt megszépülését. Nem volt nehéz észrevennem, hogy a gyerekek nem csak nézni akarták Krisztus alakját, hanem többen meg akarták érinteni az oldalán lévő sebhelyet. Mintha csak mágnesként vonzotta volna a sebhely a gyermekek ujjait. A mai evangéliumban szereplő Tamás apostol jutott eszembe róluk, akinek nem volt elég apostoltársainak tanúságtétele arról, hogy találkoztak a Feltámadt Krisztussal, hanem bizonyosságként saját kezével akarta megérinteni a szegek és a lándzsa okozta sebeket. Nem gondolom, hogy Tamás apostolt valamiféle gyerekes kíváncsiság vezette, és talán az itteni gyerekeket sem csupán a kíváncsiskodás irányítja, hanem titka van Krisztus sebeinek. Valójában talán a sebek érintenek meg minket, a sebek látványa érinti meg szívünket, kelti fel bennünk a szeretet érzését és a hitet. Érdekes, hogy Jézus kezén, lábán és oldalán a sebek a Feltámadás után, az Ő megdicsőült Testén továbbra is látszanak. Az Úr szenvedésének és halálának ezen nyomai akár el is tűnhettek volna a Feltámadás által, de megmaradtak, továbbra is láthatóak, nem hegedtek be. E sebek bizonyítják, hogy a Keresztre feszített Jézus az, aki az apostolok és a tanítványok előtt áll. 
Tamás apostol története Jézus figyelmességére is rámutat, aki nem hagyja bizonytalanságban, kételkedésben apostolát, hanem teljesíti mindazt, ami számára hitének erősödéséhez szükséges. Újabb megjelenésekor azonnal Tamáshoz fordul és felajánlja számára a bizonyítékot, hogy ő is személyesen győződhessen meg arról, hogy valóban él, valóban Ő az, aki megjelenik övéinek. Jézus ugyanígy törődik minden emberrel, velünk is. Hitünket növelni, erősíteni akarja, azért mutatja meg nekünk Önmagát, láthatjuk sebhelyeit, találkozhatunk Vele. Jézus szeretne minden kételkedőt meggyőzni, mindenki számára felajánlja a hit ajándékát, aki ezt nem fogadja el, az saját maga tehet hitetlenségéről. 
A történet pozitívan zárul. Tamás eljut a kételkedéstől a Feltámadottban való hitre, és ezt a hitét szavaival így fejezi ki: „Én Uram, én Istenem!” (Jn 20,28). Tamás apostol szavaiban személyes válaszán túl meg kell látnunk az Egyház hitvallását. Mindazok, akik találkoznak a Feltámadt Krisztussal, és hisznek Benne, életük Urának és Istenüknek ismerik el Őt. És Jézus válasza sem csupán Tamás apostolnak szólnak, hanem mindazoknak, akiknek szívében felébred a kételkedés vagy a hitetlenség gondolata: „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!” (Jn 20,29). 
A húsvéti időszak vasárnapi evangéliumai elindítanak bennünk a hit útján. Ebben segít minket Tamás apostol esete. Látni szeretnénk Krisztus sebeit? Az Úr megengedi ezt nekünk. Szeretnénk megérinteni a sebhelyeket? A mi Urunk ezt is megengedi számunkra. Mindent megtesz, hogy megingott hitünk újra szilárd alapot találjon. De vajon mi is mindent megteszünk azért, hogy hitünk erősödjön? Engedjük, hogy Krisztus sebei megérintsék szívünket! 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az Irgalmasság kimeríthetetlen forrása minden ember számára. Te vagy Megváltónk és Üdvözítőnk! Te mondtad egykor: „Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak!” Taníts minket arra, hogy irgalmasok legyünk embertársainkkal, miként az Atya is irgalmas hozzánk! Tégy bennünket az Irgalmasság evangéliumának hirdetőivé, hogy minden ember megismerje és megtapasztalja az Irgalmas Isten Szeretetét! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk! Ámen.