Napi evangélium
2011. szeptember 9. - Péntek
Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből.”
Lk 6,39-42
Elmélkedés:
Gyakran előfordul, hogy valaki a gyóntatószékben arról beszél, hogy dühös volt, mert a gyerekei vagy a szomszédok felbosszantották, s aztán elkezdi sorolni, mennyire rossz a gyerek, s mennyi hibája van a szomszédnak. Igyekszem mindjárt az elején leállítani a mások hibájának felsorolását, hiszen nem helyettük kell gyónnia az illetőnek. Igen, sajnos sokszor még a szentgyónásban sem vesszük észre, hogy a másik bűneivel foglalkozunk, pedig ilyenkor éppen a magunkéval kellene. Lelki megújulásunk kiindulópontja saját hibáink felismerése és bűneink bevallása. Csak akkor tudunk elindulni egy új úton, ha lelkünk megtisztítása az első.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Hálát adunk neked, Atyánknak,
az életért és az ismeretért,
amelyet nekünk, szolgáidnak
Krisztus által kinyilatkoztattál;
dicsőség legyen neked mindörökké!
(Ókeresztény ima)
Kommentáld!