Napi evangélium
2011. szeptember 5. – Hétfő, Kalkuttai Boldog Teréz

Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán okot találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat. Megszólította tehát a béna kezű embert: „Kelj fel, és állj ide a középre!” Az felkelt és odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: „Kérdem tőletek: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?” Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az megtette, és meggyógyult a keze. Erre esztelen harag szállta meg őket, és arról kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal.

Lk 6,6-11

Elmélkedés:

Jézus korában a szombati napon nem volt szabad dolgoznia senkinek, s ez a törvény elsősorban a fizikai munkára vonatkozott. Éppen ezért nehezen érthető számunkra, hogy egy beteg ember meggyógyítását miért lehetett olyan munkának vagy tevékenységnek tekinteni, amelyet nem volt szabad szombaton megtenni. A történet érdekessége, hogy esztelen haragra gerjednek a vádlók. Vajon miért? 
A béna ember meggyógyítása különleges abból a szempontból, hogy itt Jézus tulajdonképpen nem tesz semmit. Nem érinti meg a beteg testrészt, nem teszi kezét a betegre, nem alkalmaz semmilyen gyógyító formulát, mint más esetekben, sőt, még nem is imádkozik a gyógyítást megelőzően. Jézus tehát nem tesz semmit, amivel megszegné a szombatot, hanem csak egyszerűen azt mondja a betegnek, hogy nyújtsa ki a kezét, s amikor ő ezt megteszi, akkor bekövetkezik a csoda. Mivel Jézus nem tesz semmit, ezért „esztelen harag” szállja meg azokat, akik vádolni akarták. 
A történet emellett azt is tanítja, hogy emberi előírások nem akadályozhatják meg Jézus a jócselekedetek és gyógyítások végrehajtásában. Készek vagyunk-e a jótettekre? 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Uram, akarod a kezemet, 
hogy ez a nap a rászoruló szegények 
és betegek megsegítésével teljen el? 
Uram, neked adom ma a kezemet. 

Uram, akarod a lábamat, 
hogy a mai nap azok látogatásával teljen, 
akiknek barátra van szükségük? 
Uram, neked adom ma a lábamat. 

Uram, akarod a hangomat, 
hogy a mai nap beszélgetéssel teljen azokkal, 
akik a szeretet szavát szomjazzák? 
Uram, neked adom ma a hangomat. 

Uram, akarod a szívemet, 
hogy ez a nap a magányosok 
szeretetével múljon el, 
mert hiszen ők is emberek? 
Uram, ma neked adom a szívemet. Ámen.
(Kalkuttai Boldog Teréz)