Napi evangélium
2011. szeptember 3. - Szombat
Amikor Jézus Galileában tanított, az egyik szombaton vetések között járt. Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat, és kezükkel morzsolgatva eszegették. Néhány farizeus rájuk szólt: „Miért tesztek olyant, ami szombaton tilos?”
Jézus válaszolt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt éhezett? Bement az Isten házába, fogta a szent kenyereket, evett, és adott belőlük a többieknek is; pedig azokat csak a papoknak lett volna szabad megenniük.” Majd hozzátette: „Az Emberfia ura a szombatnak is.”
Lk 6,1-5
Elmélkedés:
A szentírásban a szombat olyan munkaszüneti napot jelent, amelyet nem csak a pihenés szándékával, hanem vallási céllal tartanak meg. A Törvényben szigorú előírások szabályozták megtartását, szinte semmit sem volt szabad e a napon tenni, beleértve a legkisebb munkát is. Az Emberfia ura a szombatnak is – mondja Jézus, s azt akarja ezzel kifejezni, hogy a szeretet cselekedetei előbbre valóak a tilalmaknál, amelyek végső soron kárt okozhatnak. Az egykori szombat és jelen korunkban számunkra, keresztények számára a vasárnap megtartására is az vonatkozik, hogy a jézusi szeretetnek kell áthatnia. A vasárnap az istentiszteletnek, a felebaráti szeretet gyakorlásának és a pihenésnek a napja.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Előtted, Uram, bűnös és por vagyok: irgalmadból élek, Neked köszönhetek mindent; alárendelem magam Neked. Hagyom, hogy fájdalmaid és szenvedéseid teljesen átalakítsanak; teljes engedelmességben és akaratodhoz simulva hagyatkozom Terád. Ámen.
Kommentáld!