Napi evangélium
2011. szeptember 1. - Csütörtök

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.

Lk 5,1-11

Elmélkedés:

Ezentúl emberhalász leszel – mondja Jézus Péternek a csodálatos halfogást követően. Minden emberhalász Isten üzenetével, Isten tanításának hirdetésével fogja az embereket, de nem önmaga, hanem Jézus számára. Ha a halászat-horgászat hasonlatánál akarunk maradni, akkor úgy fogalmazhatunk, hogy ez az emberhalászat csak akkor eredményes, ha vannak olyanok, akik megeszik a csalétket, azaz hallgatják a tanítást. A halászatnak az a célja, hogy a vízből kifogjuk a halakat, s megegyük, és ez a hal életébe kerül. Az emberhalászatnak azonban nem az a célja, hogy a természetes élettérből kiszakítva az ember halálát okozza, hanem Jézus szolgálatába szeretne állítani és az Ő közösségébe hív. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Uram, kérlek, engedd a szeretettel megízlelni azt, amit ízlelek az ismerettel; éljem át az érzéssel azt, amit átélek értelmemmel. Többel tartozom Neked, mint ami vagyok teljes önmagamban, de nincsen másom; s még magamat sem tudom önmagam által teljesen visszaadni. 
Uram, legalább ezt az én egész valómat vond be szeretetedbe. Egész voltom a teremtés által a Tied, add, hogy egészen a Tied legyen a szeretet által is. Nézz Uram, szívemre, ezt szeretné, de magától nem képes erre. Add meg Te, amire nem képes. Engedj belépnem szereteted szentélyébe. Ámen.