Napi evangélium
2011. október 6. - Csütörtök

Jézus egy alkalommal így beszélt tanítványainak: „Tegyük fel, hogy valamelyiteknek van egy barátja, aki éjfélkor bekopog hozzá és ezt mondja: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem, s nincs mivel megkínálnom. De az kiszól: Ne zavarj engem! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni, hogy adjak neked. Mondom nektek: Ha nem is kelne fel, hogy adjon neki barátságból, erőszakossága miatt mégis fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Mondom tehát nektek: Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van-e köztetek olyan apa, aki követ ad fiának, mikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.”

Lk 11,5-13

Elmélkedés:

Miután Jézus megtanította tanítványainak a Miatyánkot, további intelmeket ad arra vonatkozóan, hogy kitartóan és állhatatosan kell imádkozni. Az imádság eleve feltételezi Isten jóságát és irgalmát, valamint azt, hogy odafigyel az emberre és annak kéréseire. Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy amit sokszor kérünk tőle, azt egy idő után automatikusan megadja. Az imában ugyanis nem szabad akaratunkat és emberi elképzeléseinket erőltetnünk, hiszen sosem lehetünk abban biztosak, hogy ezek valóban megfelelnek-e Isten szándékainak. Inkább mindig azzal a bizalommal imádkozzunk, hogy Isten jól tudja, hogy mire van szükségünk, és azt adja meg számunkra, ami lelkünk javára szolgál. Ha egy barát nem tagadja meg a segítséget barátjától, és ha egy jó édesapa gondoskodik gyermekéről, akkor Isten is gondoskodó szeretettel fordul felénk, akiket gyermekeinek tekint. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Uram, Istenem, szívből bánom egész életem minden vétkét, mert ezzel rászolgáltam büntetésedre; mivel Hozzád, legnagyobb jótevőmhöz hálátlan voltam; különösen pedig azért, mert Téged, végtelenül jó Istent ezáltal megbántottalak! 
Ígérem, hogy életemet megjavítom, és többé nem akarok vétkezni. Jézusom, add ehhez kegyelmedet! Ámen.