Napi evangélium
2011. október 5. – Szerda
Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát; Ekkor egyik tanítványa arra kérte: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait.” Jézus erre így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:
Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.
Jöjjön el a te országod.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
Bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek.
És ne vígy minket kísértésbe.”
Lk 11,1-4
Elmélkedés:
Amikor Jézus tanítványaira bízza a mai evangéliumban olvasott imát, akkor nem csupán imádkozni tanítja őket, hanem útmutatást ad arra vonatkozóan is, hogy miként élhetnek az Ő követőiként. Krisztus tanítványainak megkülönböztető jelévé válik, hogy Atyának szólíthatják Istent, akire rábízzák életüket. Jézus tanítványai ugyanakkor Isten országát várják és állandóan annak megvalósulásán dolgoznak. A mindennapi kenyér kérése többek között arra utal, hogy Istentől várjuk mindazt, ami az életünkhöz szükséges. A legbátrabb kérésnek nevezhetjük azt, hogy Istenhez fordulhatunk bűneink bocsánatáért, aki irgalmasságában eltörli azokat, de az Ő jóságát utánozva nekünk is meg kell bocsátanunk másoknak. A gonosz lélek kísértéseitől ugyan Isten nem óv meg bennünket teljesen, de erőt ad ahhoz, hogy elutasítsuk azokat és mindig Istent válasszuk, megtartva az Ő törvényeit. A kitartó imádkozás az Isten melletti hűséget és kitartást eredményezi.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Szükségem van rád, hogy taníts napról napra, minden napnak a követelménye és szükséglete szerint. Add meg, Uram, a lelkiismeretnek azt a tisztaságát, amely csak a te sugallatodat érzi és fogja fel. Fülem süket, nem hallom hangodat. Szemem homályos, nem látom jeleidet. Csak Te tudod élessé tenni fülemet, tisztává tenni szememet, megtisztítani és megújítani szívemet. Taníts meg arra, hogy ott üljek lábadnál és hallgassam a szavadat. Ámen.
Kommentáld!