Napi evangélium
2011. október 31. - Hétfő
Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Étkezés közben a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, mert azok is meghívnak és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.”
Lk 14,12-14
Elmélkedés:
Egy ünnepi alkalomra szóló meghívásnak mindig örömmel teszünk eleget. A vendégeskedés és annak viszonzása mindennapi életünk része. Ha meghívunk valakit esküvőre, keresztelésre, bérmálásra, ballagásra vagy más családi ünnepünkre, joggal várjuk el, hogy a meghívottak visszahívjanak minket hasonló alkalmakkor. Sok veszekedés és sértődés származna a rokonok között, ha ez nem így volna. Jézus nem e gyakorlat ellen beszél, hanem a jócselekedetek önzetlen gyakorlásának módját ajánlja a mai evangéliumban. Nem az a legtökéletesebb jele a tiszteletnek és a szeretetnek, ha a viszonzás reményében tudunk csak adni. A jócselekedetek értéke akkor a legnagyobb, ha nem várunk cserébe semmit. Könnyebb ezt megtennünk akkor, ha egyedül Istentől várjuk jutalmunkat, és nem számítunk az emberi viszonzásra. Egyetlen kincsre vágyakozzunk, az üdvösségre, amelyet hitünk és jócselekedeteink érdeméül kapunk Istentől.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Hiszem, Istenem és Megváltóm, erősen hiszem, hogy az Oltáriszentségben vagy, mint igaz Isten és igaz ember.
Hiszem, hogy a Te Tested, a Te Véred, a Te Lelked, a Te Istenséged és szent emberséged egészen bennfoglaltatik e szent Ostyában, habár szemeim mindebből semmit sem látnak. Ámen.
(Szalézi Szent Ferenc)
Kommentáld!