Napi evangélium
2011. október 30. – Évközi 31. vasárnap

Abban az időben Jézus így beszélt a tömeghez és a tanítványokhoz: „Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit magatok közül, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.”

Mt 23,1-12

Elmélkedés:

Szívemnek szól 
A világhírű orgonistának és zeneszerzőnek, Johann Sebastian Bachnak egyik művéről mondta valaki, hogy aki csak a fülével hallgatja, az nem is hallja ezt a zenét. Bizonyára Bach egész életművére igaz ez a megállapítás. Zenéjének lényegét és mondanivalóját az értheti meg, aki nem csak a fülével hallgatja a dallamokat, hanem megérinti szívét és tevékeny szeretetre ösztönzi őt. Az ilyen ember számára megtelik élettel Bach muzsikája és életté változik zenéje. A fiataloknak ezt ugyan hiába mondom, mert ők egy néhány perces zeneszámot is ritkán hallgatnak végig, inkább húsz másodpercenként újat kezdenek. A komolyzenéhez ezzel szemben szükséges, hogy az ember le tudjon ülni egy órára nyugodtan. 

Nem zenehallgatási szokásokról szeretnék ma elmélkedni, hanem arról, hogy hogyan hallgatjuk Isten szavát, üzenetét. Jézus a mai evangéliumban a farizeusokról, a zsidó nép egyik vallási csoportjának tagjairól beszél. Tanításuk igazságát nem vitatja a mi Urunk, de magatartásukat ez esetben is és más alkalmakkor is erősen kritizálja, képmutatónak nevezve őket. Vajon miben hibáztak ők, a vallási vezetők? Jézus szerint éppen a vallási magatartásukkal van a gond, pedig arról voltak híresek, hogy a legjobban ismerték a törvényeket és előírásokat, sőt, ügyeltek is azok pontos betartására. Miben hibáztak az írástudók és a farizeusok? A bevezető példához visszatérve így mondanám: Csak a fülükkel hallgatták Isten szavát. És ennek következményeként nem értették meg Isten tanításának és törvényeinek lényegét. Nem jutottak el annak mélységéig, nem érintette meg szívüket. Ettől akar óvni bennünket Jézus, s ezért nem tartja viselkedésüket követendő példának. 

A nehezen észrevehető farizeusi lelkület könnyen elhatalmasodna rajtunk, ha ezen a ponton nem önmagunknak tennénk fel a kérdést: Hogyan hallgatom Isten szavát? Megérinti-e szívemet, lelkemet? Indít-e a felebaráti szeretet gyakorlására? Indít-e Isten felé? Ha csupán a fülemmel hallgatom Isten szavát, aligha fogom megérteni lényegét, s aligha fog életemet alakító és átalakító erővé válni. Mindenekelőtt azt a jézusi felhívást kell meghallanom, amivel az Úr elkezdte működését: Tartsatok bűnbánatot! Ez a bűnbánat és a bűnbánat mögött meghúzódó alázat hiányzik a farizeusok magatartásából. És ha bennem nincs meg ez az őszinte bűnbánat és alázat, akkor én is csak egy farizeus vagyok. Jézus nagyon könyörtelenül beszél a farizeusokkal, amikor leleplezi álnokságukat és vakságukat. Ugyanakkor nagy irgalommal és könyörülettel beszél a bűnös, de bűnüket megbánó emberekkel. 

Érdekes, hogy miközben Jézus tudja, hogy a bűnös bármelyik pillanatban megtérhet – és erre jó példa a vele egy időben keresztre feszített gonosztevő megtérése halála előtt – tehetetlen a farizeusokkal szemben, akik tulajdonképpen elzárkóznak az isteni szeretet és irgalmasság elől. Jézus egykor sokat kért tanítványaitól és ma is legalább ennyit kér tőlünk, követőitől. Első kérése megtérésünket kívánja. A bűn az isteni szeretettől való eltávolodás, a szeretet hiánya. Orvosolni nem lehet másként, csak a szeretettel. Hiszem-e, hogy Isten képes kigyógyítani bűneimből a megbocsátás által? Enélkül csak a szégyen és a félelem marad. Jézus megtérésre és bűnbánatra hívó szava nem a fülemnek szól, hanem a szívemnek. És ez csodálatosabb, mint Bach vagy bármelyik más világhírű zeneszerző legsikeresebb műve. Ennél csak az irgalomban gazdag Isten megbocsátó szava csodálatosabb. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Uram, Jézus! Te vagy az irgalom kimeríthetetlen forrása. Te vagy Megváltóm, aki megszabadítasz bűneimtől. Alázattal és bűnbánattal járulok eléd. Segíts, hogy bűneimben se felejtsem: van kiút számomra a bűnből, mert Te új lehetőséget adsz. Légy hozzám és minden emberhez irgalmas! Ámen.