Napi evangélium
2011. október 26. – Szerda
Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a városokban és falvakban, melyeken áthaladt. Valaki megkérdezte tőle: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Ő így válaszolt: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót. Erre ő azt feleli nektek: Nem tudom, honnan vagytok. Akkor ti bizonygatni kezditek: Veled ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom, honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők! Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. Íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!”
Lk 13,22-30
Elmélkedés:
Egy ismeretlen személy az üdvösségre jutó emberek számáról kérdezi Jézust a mai evangéliumban. Az illető valószínleg nem tartozott Jézus tanítványi köréhez, hiszen akkor erről bizonyára említést tett volna Lukács evangélista. Maga a furcsa kérdés is arra utal, hogy a kérdező most találkozott először Jézussal, mert egy tanítványnak inkább az a fontos, hogy ő maga üdvözülni fog-e. És minket sem elsősorban az üdvözültek száma érdekel, hanem az, hogy én eljuthatok-e az üdvösségre, és it kell ennek érdekében tennem.
Jézus szavaiból kiderül, hogy nem elég dicsekedni azzal, hogy valaki ismeri Őt vagy hallgatja tanítását, hanem személyes kapcsolatban kell élnünk Vele.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Jézus Krisztusom, az örök Atyának Fia, Uram és királyom! Mit hagytál Te a világra, tieidre, mit örökölhettünk Tőled? Mit mondhattál mást a magadénak a szenvedésen, gyötrelmeken és szégyenen kívül, a kereszten kívül, melyen kínlódva fejezted be életed?
Ha igazi gyermekeid akarunk lenni, Uram, ha örökségünkről nem akarunk lemondani, akkor vállalnunk kell a szenvedést nekünk is, s nem szabad elmenekülnünk elõle! Ámen.
(Avilai Szent Teréz)
Kommentáld!