Napi evangélium
2011. október 24. - Hétfő

Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit a betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, magához hívta, és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Közben rátette a kezét. Az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. A zsinagóga elöljárója méltatlankodott azért, hogy Jézus szombaton gyógyított, és a sokasághoz fordult: „Hat napotok van a munkára. Akkor jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton!” Jézus feléje fordult, és megfelelt neki: „Képmutatók! Van-e köztetek egy is, aki nem oldja el a jászoltól ökrét vagy szamarát szombati napon, hogy megitassa? Ábrahámnak ezt a lányát pedig a sátán tartotta megkötözve immár tizennyolc éve. Nem kellett-e őt feloldani kötelékétől akár szombaton is?” Ellenfelei e szavakra szégyenükben elpirultak. A nép pedig örvendezett, hogy Jézus ilyen csodát művelt.

Lk 13,10-17

Elmélkedés:

A mai evangélium, amely a 18 éve beteg asszony meggyógyításán keresztül a gyakorlatban mutatja be Isten Országának eljövetelét és megvalósulását, megelőzi az Országról szóló példabeszédeket (Lk 13,18-21). Isten Országának közelségét az emberek nem csak Jézus tanításán keresztül ismerhetik meg, hanem a tanítást megerősítő csodák által is. Jézus egy asszonnyal, egy nővel tesz csodát, akik abban a korban ki voltak zárva a zsinagógai istentiszteletből, s ezzel azt mutatja, hogy az Ő országában mindenki részesedhet az isteni jótéteményekből. A gyógyítással és a kegyes cselekedettel Jézus egyúttal rámutat a szombat megtartásának lényegére is. A zsidó vezetők szinte mindent megtiltottak, szombaton nem volt szabad sem jót, sem rosszat tenni. Jézus szerint a szombati nap megszenteléséhez szorosan kapcsolódik az irgalmasság gyakorlása. Nem kell tehát ezen a napon megtiltani a jócselekedeteket, hanem éppen ezek megtételére kell ösztönözni az embereket. 
A mi vasárnapunkhoz, a keresztények feltámadás ünnepéhez is és minden napunkhoz hozzátartozik rászoruló embertársaink megsegítése. Ha ezt tesszük, örvendezni fog a világ, amely az irgalmasság cselekedeteit látva Isten jelenlétét tapasztalhatja meg. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Uram, sötétlő lelkeinkre vesd a Bölcsességed ragyogó világát, hogy fényre gyúl mind, hogy Téged követ, szolgál Neked újítva tisztaságát. Napkelte hív: ember, munkába kezdj! De Te, Uram, szívünkbe úgy költözz be, hogy ez a Nap ragyogjon benn örökre, hogy Érted égő tüzet sose veszt. Uram, ragyogtasd ránk a Te napod, amely nem ismerhet sosem alkonyatot. Ámen.
(Szent Efrém)