Napi evangélium
2011. október 2. – Évközi 27. vasárnap

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig (a sziklába) taposógödröt vágott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte le hozzájuk, mondván: „A fiamat csak megbecsülik!” Mikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: „Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!” Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal? Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.” 
Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez! Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.”

Mt 21,33-43

Elmélkedés:

A végsőkig elmenni 
Emlékszem egy televíziós műsorban szereplő édesanyára, aki súlyos betegségben szenvedő gyermeket szült a világra. Ilyen helyzetben sajnos egyesek igyekszenek megszabadulni a beteg kisgyermektől, mert nem akarják vállalni a nehézségeket, s talán saját kényelmükről kellene lemondaniuk a gyermek javára. De ez az édesanya – hála Istennek – egészen másként gondolkozott. Tudta, hogy az élete és egész családjuk élete gyökeresen megváltozik és sok áldozatot fog követelni tőlük a gyermekről való gondoskodás. Nagyon elszánt volt, amikor azt mondta, hogy kész minden áldozatot meghozni és kész a végsőkig elmenni, hogy beteg gyermeke meggyógyuljon, vagy ha a gyógyulás nem lehetséges, akkor minden szeretet megkapjon. 

És most egy egészen másik példa. Mindannyian hallottunk már olyan esetekről, amikor a szomszédok között elmérgesedik a helyzet, nap mint nap azon törik a fejüket, hogy miként tudnak kárt okozni a másiknak, feljelentik egymást a rendőrségen vagy a bíróságon, egyszóval a végsőkig elmennek, hogy kimutassák ellenszenvüket a másik iránt. A kitartás ebben az esetben semmiképpen sem dicsérendő. 

Két ellentétes példa a kitartásra. Arra, hogy mit jelent a végsőkig elmenni, a végsőkig kitartani valamiben. Az édesanya példája azt mutatja, hogy mit jelent a végsőkig elmenni a szeretetben, a gyűlölködő szomszédok pedig megtestesítik azokat, akik készek a végsőkig elmenni a gyűlöletben. 

A mai vasárnap evangéliumi példabeszéde is pontosan arról szól, hogy hová lehet eljutni a gyűlöletben, illetve a szeretetben. A szőlőmunkások magatartása azt példázza, hogy az ember a gyűlöletben képes elmenni a legvégsőkig, a gyilkosságig. A gazda pedig Istent jelképezi, aki kész elmenni a legvégsőkig, saját Fiának feláldozásáig, csakhogy megmutassa szeretetét, a szeretet végtelen nagyságát. A végsőkig elmenő emberi gonoszság és a végsőkig elmenő isteni szeretet áll itt szemben egymással. Érdemes odafigyelnünk arra, hogy a gonoszság hátterében mennyire ésszerűtlen gondolkodás áll. A szőlőmunkások azt gondolják, hogy ha megölik az örököst, a gazda fiát, akkor övék lesz a szőlő. Miért kerülne ettől az ő tulajdonukba a szőlőbirtok? Hiszen a tulajdonos, a gazda még él. Az emberi gonoszság mögött számos esetben áll ilyen ésszerűtlen következtetés. A szőlőt megművelő munkások másik nagy tévedése, hogy nem számolnak gonosz cselekedetük következményével. Sorra bántalmazzák a gazda követeit, egyre súlyosabb bűnöket követnek el, miközben egyáltalán nem gondolnak arra, hogy gonosz cselekedeteiknek következménye lesz. És harmadikként meg kell még említenünk azt is, hogy a gonosz munkások nem tanulnak semmiből, nem hallgatnak senkire. Ragaszkodnak téves gondolkodásukhoz és emiatt nem képesek megállni a bűn mélybe taszító útján. 

A másik oldalon, a gazda magatartásában is észrevehetünk olyan elemeket, amelyek ellentmondanak emberi elképzeléseinknek, de itt egészen másról van szó, mint a gonoszság esetében. A gazda ugyanis a kezdetektől fogva látja a munkások gonosz cselekedeteit, mégsem bünteti meg őket azonnal, hanem újabb lehetőségeket ad nekik. Isten nagylelkűségére utal az a magatartás, aki újra és újra lehetőséget ad nekünk, hogy belássuk bűneinket. Az isteni szeretet legnagyobb jele az, amikor Jézus feláldozza magát, vállalja értünk a szenvedést és a halált. Az emberi gonoszság pedig éppen ezen a ponton éri el csúcspontját. Ha Jézus megváltó halála nem térít észhez minket, akkor semmi másból nem fogunk tanulni. A végsőkig elmenő isteni szeretet megtapasztalása térítsen le minket a bűn útjáról és indítson bennünket az igaz élet útján! 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Urunk, Jézus Krisztus, te feláldoztad magadat a kereszten, hogy megmutasd számunkra: a szeretetnek nincs határa. Teríts le bennünket a bűn, a gonoszság és az önzés útjáról, hogy példádat követve elindulhassunk az önfeláldozó szeretet útján. Benned van üdvösségünk, és segítségeddel juthatunk el az örök életre. Ámen.