Napi evangélium
2011. október 14. - Péntek

Egyszer olyan nagy tömeg gyűlt Jézus köré, hogy csaknem agyontaposták egymást. Így beszélt akkor tanítványaihoz: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól! Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne kerülne; sem olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit szűk körben bizalmasan mondtatok, nyilvánosan elbeszélik, és amit zárt ajtók mögött fülbe súgtatok, szájról szájra adják. Mint barátaimnak, azt mondom nektek: ne tartsatok azoktól, akik megölik a testet, de többre nincs hatalmuk. Megmondom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, akinek – azonfelül, hogy megöl – arra is hatalma van, hogy kárhozatra vessen. Újból mondom: ettől féljetek! Nemde öt veréb sem ér többet, mint két krajcár? Isten mégsem feledkezik meg egyetlenegyről sem. Sőt, számon tartja fejetek minden hajszálát is. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti, mint a verebek.”

Lk 12,1-7

Elmélkedés:

A mai evangéliumban, amely a farizeusok ellen mondott beszéd befejezése, Jézus világosan megnevezi, hogy miért kell tanítványainak óvakodniuk tőlük. A farizeusok kovászának nevezi a képmutatást, azaz felfedi azt az ellentétet, amely életük és tanításuk között fennáll. Jézusnak éppen azért van joga ezt megtenni, mert az Ő tettei és cselekedetei mindenkor megegyezik szavaival. Ő nem tesz mást, mint amit hirdet, és követőitől sem kér olyat, amit Ő nem tesz meg. Óvatosságra inti minden tanítványát. Bármilyen hatásosnak, tetszetősnek vagy meggyőzőnek tűnnek valakinek a kijelentései vagy ígéretei, mindig érdemes megvizsgálni az illető személyes életpéldáját. A gazdag ember hiába ajánlja másoknak a szegénységet, szavai teljesen hiteltelenek. Az Isten nélkül élő ember hiába osztogat jótanácsokat a hívőknek, hogy miként gyakorolják vallásukat, senki sem fog hitelt adni szavainak. 
Jézus példáját követve törekedjünk arra, hogy szavaink és cselekedeteink egységben legyenek, hogy hiteles legyen életünk tanúságtétele. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Teremtő Istenünk, te úgy rendezel mindent, hogy aki felfuvalkodhatna a neki juttatott ajándék miatt, az alázkodjék meg hiányai miatt. Egyszer kegyelmeddel fölemelsz valakit, más dologban meg megalázod. 
Uram, add, hogy jól gazdálkodjunk sokféle kegyelmeddel, legyünk meggyőződve arról, hogy a nekünk juttatott adományok voltaképp másokéi, mivel az ő javukra adattak. Add, hogy a szeretet által kölcsönösen szolgáljuk egymást. 
Ennek során megértjük, hogy mások adományai egyben a mieink is, és saját adottságainkat is úgy ajánljuk fel másoknak, mintha valamennyi az övék volna. 
(Nagy Szent Gergely)