Napi evangélium
2011. október 13. - Csütörtök

Jézus egy lakomán így korholta a farizeusokat: „Jaj nektek, akik síremléket építetek azoknak a prófétáknak, akiket a ti atyáitok megöltek! Ezzel is csak azt igazoljátok, hogy helyeslitek atyáitok cselekedeteit, és egyetértetek velük: azok megölték őket, ti meg sírt készítetek nekik. Nem hiába mondja Isten bölcsessége: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk. Némelyeket közülük megölnek, másokat üldözni fognak. E nemzedéknek számot kell adnia minden próféta véréről, amelyet kiontottak a világ kezdetétől, Ábel vérétől egészen Zakariás véréig, akit az oltár és a templomépület között megöltek. Igenis, mondom nektek: felelősségre vonják mindezért ezt a nemzedéket. Jaj nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát. Magatok nem mentetek be vele, az odaigyekvőket pedig megakadályozzátok.” Amikor ezeket elmondta nekik, az írástudók és a farizeusok nagy felháborodásukban különféle kérdésekkel kezdték faggatni. Azon fondorkodtak, hogy rajtakapják valami olyan kijelentésén, amellyel vádolhatják.

Lk 11,47-54

Elmélkedés:

Jézus ismét kemény hangon beszél a farizeusokhoz, de minden figyelmeztetése hiábavalónak tűnik, mert önteltségükben nem veszik észre saját hibáikat, sőt egyre inkább fokozódik haragjuk Jézus ellen. Jézus elsődlegesen azért kritizálja őket, mert „csak ajkukkal tisztelik az Istent”, de tetteik nem felelnek meg ennek. De azt is sokszor szemükre veti, hogy emberi törvényekkel helyettesítik az eredeti Isteni törvényt. A mai részben pedig azzal vádolja őket, hogy atyáik megölték Isten küldötteit, a prófétákat. A felelősség nem csupán a régi próféták megöléséért terheli őket, hanem Jézus elítélésért. Ide vezet, ha valaki nem ismeri be emberi gyengeségét, ha tökéletesnek tartja magát, s nem engedi, hogy az isteni kegyelem átformálja. A farizeusoknak szóló beszédek minket is figyelmeztetnek, nehogy önteltté vagy elbizakodottakká váljunk. Jézus bűnbánatra hívó szava nekünk szól. 
© Horváth István Sándor

Imádság: 

Uram, adj éleslátást a dolgok észlelésére, erőt azok megragadására és megtartására; képességet és rátermettséget arra, hogy ezekhez még mindig hozzá tudjak tanulni! Adj tévedhetetlen ítéleteket a számba! A helyes beszéd kegyelméért is esdeklek! Döntsd el nálam mindig a kezdetet, határozd meg előrehaladásom irányát, és biztosítsd a vég sikeres és eredményes kimenetelét! Ámen.
(Aquinói Szent Tamás)