Napi evangélium
2011. november 30. – Szerda, Szent András apostol
A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat, és követték őt.
Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt.
Mt 4,18-22
Elmélkedés:
A csodálatos kenyérszaporításkor Jézus nem a semmiből varázsol rengeteg kenyeret, hanem abból a hétből, ami a tanítványoknál van, majd őket kéri meg a kenyerek szétosztására a népnek. Jézus felhasználja mindazt, amink van, s amit átadunk neki. Segítségünket kéri, hogy jóságának közvetítői és szeretetének továbbadói legyünk. Adventben és karácsonykor az önmagát nekünk adó Jézusra várakozunk. És Őt szeretnénk tovább adni mindenkinek, hogy találkozzanak Vele és átéljék az Isten-látás örömét.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Jöjj el, népek várakozása, Úr Jézus! Örvendeztess meg minket isteni jelenléteddel! Nagy szükségünk van tanácsra, segítségre, oltalomra. Ha saját erőnkből akarunk választani jó és rossz között, könnyen tévedésbe esünk, s észrevétlenül a csalárdság áldozatai leszünk. Ha jók szeretnénk lenni, hiányzik belőlünk az erő és a bizalom. Amikor ellen akarunk szegülni a gonosznak, gyakran gyöngének bizonyulunk és alulmaradunk. Jöjj, és segíts nekünk, Urunk! Ámen.
Kommentáld!