Napi evangélium
2011. november 24. - Csütörtök

Jézus így jövendölt Jeruzsálem pusztulásáról és a saját második eljöveteléről: Amikor látjátok hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása! Akkor, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe; akik a városban meneküljenek el; és akik vidéken vannak, vissza ne térjenek! A bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az Írás mond. Jaj, a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz a földön, és az ítélet haragja sújtja ezt a népet. Lesznek, akiket kardélre hánynak. Sokakat fogságba hurcolnak pogány népek közé. Jeruzsálemet pogányok tiporják, amíg idejük be nem telik. Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok.

Lk 21,20-28

Elmélkedés:

Jézusnak az utolsó ítéletről mondott szavai kettős hatást váltanak ki bennünk. Az embert egyrészt félelem fogja el azokat a rettenetes dolgokat hallva, amelyek be fognak következni, másrészt öröm tölti el amiatt, hogy eljön az Emberfia. Vajon melyik érzés erősebb? Vajon képes-e a közelgő üdvösség reménye legyőzni félelmeinket? Aki hűséggel kitart Jézus mellett, nyugodt lelkiismerettel várhatja az Úr eljövetelét. Érkezése, bár valóban félelmetes jelek kíséretében fog bekövetkezni, mégis nagy örömet hoz majd mindazok életébe, akik várják megváltásuk napját. Ne engedjünk a félelem kísértésének! 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Uram, Te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a Neked leginkább tetsző erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra, hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad, hogy jóságoddal egyesítsük hitünket. Ámen.