Napi evangélium
2011. november 17. - Csütörtök
Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva fakadt. Azután ezt mondta: „Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt. Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”
Lk 19,41-44
Elmélkedés:
Jézus sírni kezd, amikor meglátja Jeruzsálemet. Vajon a kőből épült várost siratja? Látszólag talán igen, hiszen megjövendöli a város ostromát és pusztulását, ami a zsidó háborúban valóban be is következik. Jézus megsiratja Jeruzsálemet, amely azóta is csak a nevében a béke városa, és megsiratja a templomot, az Atya hajlékát.
De szavai túlmutatnak a városon és lakóin. Figyelmeztetése nekünk is szól: bárcsak mi is felismernénk, ami üdvösségünkre szolgál! Mennyi hiábavaló és haszontalan dologgal töltjük időnket! Mennyi fölösleges tevékenységet végzünk! Mennyi mindennel veszélyeztetjük üdvösségünket!
Kérjük a Szentlelket, a Jó Tanács Lelkét, hogy mutassa meg nekünk mindazt, ami üdvösségünkhöz szükséges. Világosítsa meg értelmünket, hogy felismerjük az üdvösség útját és erősítse meg akaratunkat, hogy hűségesen járjunk ezen az úton. Adja meg nekünk, hogy a sok fontosnak tűnő dolog közt felismerjük az egyedül szükségeset! Ha felismerjük, amit üdvösségünk érdekében tennünk kell, Jézusnak nem kell miattunk sírnia.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Téged dicsőítünk, hiszen mindenütt Téged ünnepelnek, Halhatatlan, Fáradhatatlan, Örökkévaló! Te vagy a lélek életének példaképe, Te vagy boldog Atyánk, Királyunk és Istenünk. Ha Terád tekintünk, Uram, nem halunk meg. Ha megvalljuk Nevedet, nem veszünk el. Ha Hozzád imádkozunk, meghallgatást nyerünk. Ámen.
Kommentáld!