Napi evangélium
2011. november 1. – Kedd, Mindenszentek

Abban az időben: 
Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket: 
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. 
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek. 
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. 
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek. 
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak. 
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent. 
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni. 
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa. 
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. 
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!”

Mt 5,1-12a

Elmélkedés:

Túllépni az ábrándozáson 
Dosztojevszkij híres regényében, a Karamazov testvérekben szerepel egy jelenet, amikor egy úri hölgy keresi fel Zoszima sztarecet. Ő egy szentéletű, bölcs szerzetes, aki általában csak meghallgatja a hozzá érkező embereket, máskor viszont egészen bölcs tanácsokat ad nekik. A hölgy elmondja élete gondját: késznek érzi magát arra, hogy más embereken segítsen, életét nekik szentelje, ápolja a betegeket és gondozza a szenvedőket, de amikor arra gondol, hogy esetleg hálátlanságot fog tapasztalni jócselekedeteiért cserébe, akkor elszáll a bátorsága és elmúlik elszántsága. Úgy érzi tehát, hogy a szeretet megvalósítása csak ábrándozás marad. A szentéletű szerzetes egészen meglepő módon válaszol neki: Bizony, ez csak ábrándozás! De te csak ábrándozz tovább, hátha egyszer ebből az ábrándozásból megszületik a tevékeny szeretet. 

Talán mindannyian éreztük már legalább egyszer életünk során, hogy milyen jó volna úgy élni, ahogyan Isten kívánja tőlünk. Mindenben megfelelni az ő törvényeinek és teljesíteni akaratát. Milyen jó volna, ha a veszekedéseknek és a haragnak, az irigységnek és az önzésnek nem volna többé helye életünkben, hanem igazi szeretettel tudnánk fordulni mindenki felé. Jézus a következőt kérte egykori tanítványaitól és mai követőitől, tőlünk: „Legyetek tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok is tökéletes!” (Mt 5,48). Igen, Jézus nagyon magasra teszi mércét, a lehető legmagasabbra: törekedjünk a tökéletességre, az életszentségre! És amikor ezzel szembesülünk és megértjük, hogy mennyire komoly ez a kérés, akkor elbizonytalanodunk. Nem tartjuk alkalmasnak magunkat a szeretet tökéletes megvalósítására. A viszonzatlan szeretetet pazarlásnak gondoljuk, vagy talán még azt is hozzátesszük, hogy az emberek méltatlanok a szeretetünkre. Néha eltölt bennünket a lelkesedés, máskor erőt vesz rajtunk a csüggedés, s ebben a folyamatos lelki hullámzásban csak ábrándozás marad számunkra az életszentség. 

Egy bölcs szerzetes, mint például Dosztojevszkij hőse biztosan azt mondaná nekünk, hogy csak ábrándozzunk tovább, hátha ebből az ábrándozásból konkrét lépések születnek, amelyek előbbre visznek minket az életszentség útján. 

Ma, Mindenszentek napján, Egyházunk azokat a szenteket ünnepli, akik túlléptek az ábrándozás határán és megvalósították az életszentséget. Nem szentnek születtek, hanem tudatosan törekedtek Isten akaratának megismerésére és teljesítésére, s ezáltal szentté váltak. Ebben a törekvésükben lehetnek számunkra példaképek. Az életszentség számunkra is elérhető, megvalósítható. A szentek kivétel nélkül boldogok voltak. Úgy törekedtek az örök életre és boldogságra, hogy közben a jézusi boldogságban éltek. A mai ünnep evangéliumában a boldogság útjáról tanít Jézus. Furcsának tűnhetnek számunkra ezek a mondások, mert mi egészen másként szeretnénk boldogok lenni, más elképzeléseink vannak a boldog életről. A szentek viszont ezen az úton találták meg a boldogságot. Mert nem a maguk elképzelését akarták megvalósítani és nem a maguk feje után mentek, hanem mindent elfogadtak Isten kezéből. Az élet sokszor próbára tette őket. Volt részük a szegénységben és a sírásban. Sokszor nélkülöztek és üldözést szenvedtek. A szelídség, a tisztaszívűség, az irgalmasság, a békesség irányította őket, amely mások számára talán a gyengeség jele, de számukra ez volt az erő forrása. Istenre bízták életüket, aki boldoggá tette őket. Ne maradjon számunkra ábrándozás és képzelgés az életszentség! Bízzuk magunkat Istenre, hogy szentté válhassunk! 
© Horváth István Sándor

Imádság: 
Urunk, Jézus! Tudjuk, hogy az életszentség útja a szeretet útja, a szeretet megélésének útja. Segít minket abban, hogy egyre jobban törekedjünk akaratod megismerésére és teljesítésére! Segíts bennünket a szeretet gyakorlására mindenki felé! Segíts minket szentté válni! Ámen.