Napi evangélium
2011. március 8. – Kedd
Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy
szaván fogják Őt. Azok odamentek Hozzá, és megszólították: „Mester,
tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem
nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten
útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne
fizessünk?” Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt:
„Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!”
Erre odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és
felirata ez?” Azok ezt felelték: „A császáré.” Jézus pedig így
folytatta: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az
Istennek, ami az Istené!” Azok igen elcsodálkoztak (Jézus feleletén).
Mk 12,13-17
Elmélkedés:
Az evangéliumban szereplő farizeusok nagyon jó véleménnyel vannak
Jézusról. Igazmondónak tartják, s tudják, hogy az igazságra tanítja az
embereket. Legalábbis ezt mondják szavaikkal. Kérdés azonban számunkra,
hogy csak álságos módon szembedicsérik vagy valóban így is gondolják?
Mert ha tényleg ez a véleményük, akkor ők miért nem hallgatnak Jézusra?
Maga Jézus is átlát a csapdán. Érzi, hogy a dicséret mögött álnokság
húzódik meg, s az a szándék, hogy belekössenek szavaiba. A ravasz
kérdésre ezért úgy válaszol, hogy ne essen bele a csapdába.
Az Úr az én szándékaimat is jól ismeri. Nem elegendő, ha
elméletben ismerem tanítását, hanem a gyakorlatban is úgy kell élnem,
ahogyan Ő kéri.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Köszönöm Teremtőm, hogy embernek
születhettem erre a világra, amely telve van csodával. Köszönök minden
új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a munkakedvet és hogy mozogni
tudok, hogy találkozhatom más emberekkel. Köszönöm az egyedüllétet és a
pihenést, a virradatot és az alkonyt, a nyílt horizontot. Itt állok,
kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts nekem, hadd osszam meg
önmagamat másokkal. Ámen.
Kommentáld!