Napi evangélium

2011. március 7. - Hétfő

Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne. Aztán bérbe adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját, hogy beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban nekiestek, megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát küldött oda hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak vele. Küldött egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még többet: közülük egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már csak az egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte hozzájuk, mert így gondolkodott: „A fiamat csak becsülni fogják.” A szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: „Itt az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az öröksége!” Nekiestek tehát, megölték, és kidobták a szőlőből. Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy, elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást?
A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett.
Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.

Mk 12,1-12

Elmélkedés:

Jézus egy olyan példabeszédet mond a gonosz szőlőmunkásokról, amelynek szereplőit könnyen beazonosíthatták a hallgatók. Érdekes, hogy a nép elöljárói magukra ismernek a hasonlatban, de ezzel még csak a beszéd felénél tartunk. Hiszen a példázat másik fele Őróla szól. Jézus a legfőbb gazdának, Istennek az egyetlen fia.
A példabeszédet kétféleképpen is értelmezhetjük. A vezetők ez utóbbi oldalt nem ismerték fel, azaz nem jöttek rá, hogy Jézus az Atya egyszülött Fia. De értelmezhetjük úgy is, hogy bizony rájöttek erre, s éppen emiatt törtek Jézus életére. Egyszerűen nem akarták elhinni, hogy igaz lehet, amit Jézus magáról állít. Vajon én milyen lélekkel fogadom Jézust, aki életem Ura és Isten Fia?
© Horváth István Sándor

Imádság:
Szent Atyánk, az élet és a szeretet kiapadhatatlan forrása, aki az élő emberben kinyilatkoztatod dicsőséged ragyogását, és szívébe helyezed hívásod csíráját, ne engedd, hogy a mi hanyagságunk miatt megtörténhessen, hogy valaki nem veszi észre vagy elveszíti ezt az ajándékot, hanem járjon mindenki teljes önzetlenséggel azon az úton, amelyen a Te Szereteted megvalósul. Ámen.
(II. János Pál pápa)