Napi evangélium

2011. március 15. - Kedd

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségtek, még mielőtt kérnétek Őt. Ti tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a Te Neved;
jöjjön el a Te Országod;
legyen meg a Te Akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.”

Mt 6,7-15

Elmélkedés:

Tegnap a jócselekedetekről hallottunk, ma pedig az imádságról, mint a nagyböjti időszak meghatározó eleméről elmélkedjünk annak kapcsán, hogy Jézus imádkozni tanítja a népet és minket is. A Fiúisten, akinek valóban atyja a mennyei Atya, arra bátorít minket, hogy Atyánknak szólítsuk Istent. A vallási élet forradalmi megújítása az ahhoz az ószövetségi gyakorlathoz képest, hogy isten nevét egyáltalán nem szabadott kimondani. Ezzel Jézus kifejezetten azt kéri, hogy barátai, gyermeki hangon szólítsuk meg Istent, aki figyel szavunkra.
Jézus ugyanakkor figyelmeztet minket, hogy ne szószátyár módon vagy végtelenül hosszan mondjuk Istennek a magunkét, hanem röviden, őszintén tárjuk elé mindennapi gondjainkat. A sok beszéd már csak azért is felesleges, mert Isten jól tudja, hogy mire van szükségünk, másrészt azért sem ajánlatos, mert könnyen megakadályozhatja, hogy Isten megszólaljon, s meghalljuk csendes szavát szívünk mélyén.
Az ima másik fontos jellemzője, hogy személyes kapcsolatot teremt Istennel, akinek éppen az a szándéka, hogy közösségre lépjen az emberrel, velünk. Keresem-e az Istennel való kapcsolatot a rendszeres ima által?
© Horváth István Sándor

Imádság:
Tegyük jóvá, amit tudatlanságunkban vétkeztünk, nehogy váratlanul érjen minket a halál órája. Akkor már hiába keresünk rá módot, nem lesz már időnk bűnbánatra. Tekints ránk, Istenünk, könyörülj rajtunk; megbántottunk, Urunk, Téged. Segíts rajtunk, üdvözítő Istenünk, Szent Neved dicsőségéért, Urunk, szabadíts meg minket. Ámen.