Napi evangélium
2011. március 11. - Péntek
Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték Tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a Te
tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik:
„Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a
napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.”
Mt 9,14-15
Elmélkedés:
Keresztelő János tanítványainak kérdésére a böjtölés idejéről ad
tanítást Jézus. Azt az időt, amikor övéivel van, nem tartja olyan
időszaknak, amikor böjtölni kellene. Amikor viszont majd eltávozik
közülük, elérkezik a böjtölés ideje.
Jézus nyilvános működésének ideje egy hosszú, három évig tartó
ünnep volt az emberek számára. Cselekedetei és tanítása igazi örömre
adtak okot. A betegekkel való törődése, az evangélium hirdetése a
szegényeknek, és a számtalan csoda, amit végbevitt, valamint a gonosz
lelkek kiűzése az emberekből mind-mind örvendezésre és Isten
magasztalására indította az embereket. De ugyanígy vagyunk mi is:
amikor találkozunk a mi Urunkkal, persze, hogy nem a böjtölésen jár az
eszünk, hanem örülünk jelenlétének.
A Feltámadottal való találkozás és az ebből fakadó örvendezés
ideje majd húsvétkor jön el. Addig viszont erre készülünk a nagyböjti
időben, amely valóban a böjtölés ideje. A liturgia többször is
figyelmeztet minket: most van itt az alkalmas szent idő, az üdvösség
napjai. E napokat böjtöléssel, még buzgóbb imádkozással és a szegények
megsegítésével éljük át.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Irgalmas Uram, jóságos Uram,
bátorságot adtál, hogy megérezzem: Neked szükséged van rám. Adj erőt,
hogy szeretni tudjam a társadalom kivetettjeit, úgy, ahogyan Te
szeretsz engem, és ahogyan szükséged van rám. Uram, Te tudod, mit
jelent kitaszítottnak lenni, legszegényebbnek a szegények között.
A gazdag ember, a jómódú asszony is lehet kirekesztett, de lehet a szegény is a Tőled kapott parányi földön.
Add, hogy evilági országodban mindannyian gazdagok lehessünk, annak
tudatában, hogy Neked szükséged van ránk, s hogy nekünk is szükségünk
van egymásra!
(Boldog Kalkuttai Teréz)
Kommentáld!