Napi evangélium
2011. május 5. – Csütörtök
Abban az időben így tanított Jézus: „Aki a mennyből jön le, az mindenki
fölött áll. Aki viszont a földről való, az földies, és a földi
dolgokról beszél. Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról
tesz tanúságot, amit látott és hallott, tanúságtételét azonban senki
sem fogadja el. Ám, aki mégis elfogadja tanúságát, az megerősíti, hogy
az Isten igazmondó. Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti, mert Isten
nem adja szűkösen a Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az Ő kezébe helyezett. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig
nem hisz a Fiúnak, az nem nyeri el az örök életet, hanem Isten
büntetése sújtja.”
Jn 3,31-36
Elmélkedés:
A Nikodémussal folytatott párbeszédet és Keresztelő János
tanúságtételét zárja le a mai rész János evangéliumában, amelynek
érdekessége az örök életet elnyerő hívők és az isteni ítélet alá eső
nemhívők közötti megosztottság. Bár mindenkinek lehetősége van arra,
hogy megértse a Szentlelket és elfogadja Krisztust az Isten Fiának,
mégis egyesek elutasítják a mennyei Atya küldöttét, Jézust.
A hívők számára érthetetlen a nemhívők viselkedése, de
valószínűleg fordítva is ugyanígy van. A „földies” és a „mennyei”
gondolkodás és viselkedés közti ellentmondás kibékíthetetlennek tűnik.
Az aratásig ugyanis együtt kell nőnie a konkolynak is a búzával, az
ítélet csak később jön el. Mi persze sokszor türelmetlenkedünk,
azonnali igazságszolgáltatást szeretnénk, hogy minél előbb napvilágra
kerüljön az igazság. Isten sokszor másképp tervez, s megengedi
a pillanatnyi rosszat is egy későbbi nagyobb jó érdekében.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Örök Atya, tekints irgalmas szemmel az
egész emberiségre, különösen a szegény bűnösökre, akiket Jézus
legirgalmasabb Szíve oltalmaz. Az Ő keserves kínszenvedése által
könyörülj rajtunk, hogy irgalmad mindenhatóságát dicsérjük mindörökké.Ámen.
Kommentáld!