Napi evangélium

2011. május 4. - Szerda

Abban az időben így tanított Jézus: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe.”

Jn 3,16-21

Elmélkedés:

Az Újszövetség egyik legcsodálatosabb mondatát olvastuk a mai evangéliumban: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki Benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Az emberiség megváltásának a forrása az Isten emberek iránti szeretete. A megváltás művében minden értünk, a mi üdvösségünkért történt. Erről a szeretetről tanított Jézus, erről tett tanúbizonyságot halálával, és ezzel az irgalmas szeretettel találkozunk majd halálunk után.
De lehet-e keresztény életet élni úgy, hogy ez az igazság valakinek „nem esik le”? Biztosan meg lehet engedelmesen tartani Isten törvényeit, és be lehet látni azok értékét e nélkül is. De mennyivel felszabadítóbb és boldogabb érzés, ha felfedezzük ezt a szeretetet, és rácsodálkozunk a végtelen irgalomra. A felfedezéstől kezdve állandóan arra törekszünk, hogy viszonozzuk ezt a szeretetet. Neked leesett már? Ha nem, indulj, és legyél felfedező!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Legyen, Uram, a Te kegyelmed rajtunk, amint Tebenned bíztunk!
Áldott vagy Te, Urunk, taníts meg minket a Te igazságaidra!
Áldott vagy Te, Uralkodó, oktass bennünket a Te igazságaidra!
Áldott vagy Te, Szent, világosíts meg minket a Te igazságaiddal!
Uram, a Te kegyelmed örök, kezeid munkáit meg ne vesd!
Téged illet a dicséret, téged illet az ének.
Téged illet a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.