Napi evangélium

2011. május 29. – Húsvét 6. vasárnapja

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és Ő más Vigasztalót ad majd nektek: az Igazság Lelkét, aki örökre veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek Őt, mert veletek marad és bennetek lakik. Nem hagylak árván titeket: visszajövök hozzátok. Rövid idő, és már nem lát engem a világ. Ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok.
Azon a napon megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti, én is szeretni fogom, és én megmutatom neki magamat.

Jn 14,15–21

Elmélkedés:

Megtapasztalni Isten szeretetét
Néhány esztendővel ezelőtt a plébániai közösségből egy fiatal lány, akit akár Eszternek is nevezhetünk, azzal keresett meg, hogy segítsek neki egy búcsúbeszéd megírásában. A szüleivel egyetértésben úgy döntött, hogy a következő tanévben másik iskolában folytatja a tanulmányait és év végén szeretett volna megfelelő módon elköszönni osztálytársaitól, barátaitól és tanáraitól. Eszter nagyon komoly lány, nem akart éjszakai búcsúbulit, hanem arra gondolt, hogy majd az utolsó napon az iskolában szépen elköszön mindenkitől. Nem tartottam furcsának a kérését, mert hát kihez is fordulhatott volna, ha nem egy paphoz, aki rendszeresen mond beszédeket, prédikációkat. Eszter inkább csak a szép élményeket akarta felidézni a beszédben, de ennek ellenére a búcsúbeszéde nem sikerült vidámra. Mert általában a búcsúzások nem szoktak vidámak lenni. Sőt, sok esetben sebet hagynak az egyik vagy mindkét félben, gondoljunk csak a fiatalokra, akik egy örökké tartónak hitt szerelem után szakítanak egymással. A búcsúzás, főként, ha örökre búcsút kell vennünk valakitől, akit szerettünk, bizony nagyon fájdalmas. Az ilyen helyzetekben nincs helye az üres fecsegésnek, ilyenkor csak a legfontosabbakat szoktuk elmondani.
A mai evangéliumban Jézusnak az utolsó vacsorán elmondott búcsúbeszédéből hallottunk egy részletet. A szentírástudósok szerint ez a beszéd tulajdonképpen Jézus végrendelete. János evangélista ugyan egészen hosszan és részletesen írja le a beszédet, de mégsem érezzük, hogy egyetlen szava is felesleges volna. A beszéddel Jézus fel akarja készíteni tanítványait arra az időre, amikor Ő már nem lesz köztük. Távozása azonban nem jelenti azt, hogy végleg elhagyná vagy magára hagyná övéit, hiszen az általa megígért és az Atyától eljövő Szentlélek által továbbra is velük fog maradni. És ezt Jézus komolyan gondolja! Miért mondom ezt? Amikor valakitől búcsút veszünk, megígérjük, hogy majd hamarosan találkozunk. Közben persze meg vagyunk győződve arról, hogy ezt az ígéretet nem tartjuk meg, soha többé nem fogunk találkozni, de mégis ezt mondjuk, talán azért, hogy megkönnyítsük a búcsú pillanatát. Szerintem mindenki fel tud idézni a saját életéből ilyen búcsúzást és ilyen érzést. Jézus azonban nem ilyen értelemben beszél arról, hogy távozását követően hamarosan viszontlátják őt tanítványai és örökre velük marad. Ő ezt nagyon is komolyan gondolja és szándéka meg is valósul a Szentlélek eljövetelével.
Érdemes odafigyelnünk arra, hogy eljövetele és jelenléte folyamatos. Nem arról van szó csupán, hogy egyszer eljön, egyszer láthatják majd őt, hanem hogy örökre velünk marad. Éppen ezért ugyanilyen folyamatosan teljesítendőnek kell tartanunk az ő parancsainak megtartását is. „Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat!” – mondja a mi Urunk. Félreértenénk szavait, ha azt gondolnánk, hogy majd egyszer, egy alkalommal mindenki lehetőséget kap arra, hogy engedelmességével kimutassa szeretetét Isten iránt. Sokkal inkább arról lehet itt szó, hogy életünk minden percében az isteni akarat, szándék és az isteni parancsok vezessenek minket!
Egyesek talán a haszonelvűségből kiindulva, mások bizonyára az isteni jutalmazás reményében azt kérdezik: mi hasznom van abból, milyen gyümölcsök fakadnak számomra abból, ha megtartom Isten parancsait? A válasz egyszerű: megtapasztalom Isten szeretetét, folyamatosan érezni fogom életemben Isten jóságát és szeretetét. Jézus egész földi életében érezte az Atya szeretetét, s ennek tudata határozta meg az Ő küldetését. Legyen a mi életünk vezérelve is a szeretetből fakadó, Isten iránti engedelmesség!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, Jézus! Az irántad és a mennyei Atya iránt érzett szeretetem csekély viszonzása a felém áradó végtelen isteni szeretetnek. Parancsaid teljesítése nyitja meg számomra a szeretet kapuját, amely a veled való egységhez és közösséghez vezet. Veled szeretnék élni, a te szeretetedben. Taníts meg engem az önzetlen szeretetre, hogy mindig önmagamat adjam a szeretetben, miként te is tetted, amikor szeretetből feláldoztad magadat értem és minden emberért. Ámen.