Napi evangélium
2011. május 26. – Csütörtök
Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy
szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha
megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is
megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az Ő szeretetében. Ezeket
azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök
ezzel teljes legyen.”
Jn 15,9-11
Elmélkedés:
A szőlőtőről és a szőlővesszőkről szóló jézusi példabeszéd folytatása a
mai evangéliumi rész, amelyből megtudjuk, hogy a szeretet az az éltető
erő, amely összekapcsolja Jézust és a benne hívőket. A szeretet
folyamatos és kölcsönös áramlása jelenti az Isten és az ember közti
kapcsolat alapját.
Krisztushoz fűző szeretetünknek egyrészt folyamatosnak kell
lennie, mert ha megszűnik, a kapcsolatunk is megsérül. E szeretetet
ugyanakkor jellemzi a kölcsönösség is. Jézus szeret minket, és mi
viszonozzuk az ő szeretetét.
Amikor a szeretetnek ilyen formájú megélésére törekszünk, akkor
nem kevesebbre vállalkozunk, mint hogy olyan szeretet kössön össze
minket Jézussal, amilyen szeretet összekapcsolja az Atyát és a Fiút.
Jézus szavai igazak: Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is
titeket. Viszonozzuk Jézus szeretetét olyan gyermeki engedelmességgel,
ahogyan ő szereti az Atyát! Lehet-e bármi is fontosabb életünkben, mint
megmaradni ebben a szeretetben?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Ó emberszerető Uralkodónk, gyújtsd föl
szívünkben isteni ismeretednek ragyogó világosságát, nyisd fel
szemünket, hogy helyesen fogjuk föl hirdetett igédet; ültesd el bennünk
áldott parancsaidnak félelmét, hogy minden testi kívánságot leküzdve,
tetszésedet keresve és a szerint cselekedve mindenben átlelkesült
életet éljünk. Mert Te vagy lelkünk és testünk világossága, Krisztus,
Istenünk, és örök Atyáddal és legszentebb, jóságos és életet adó
Lelkeddel együtt magasztalunk téged most és mindenkor és mindörökkön
örökké. Ámen.
Kommentáld!