Napi evangélium
2011. május 20. - Péntek
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a
szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában
sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: „Elmegyek, és helyet
készítek nektek?” Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét
eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én
vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová én megyek!” Ekkor Tamás így
szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az
utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.
Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.”
Jn 14,1-6
Elmélkedés:
Az evangélium szereplői sokféle utakon járnak. Egyszer a lelkes hit,
máskor a hitetlenség útján. Egyszer a hegyekre, máskor a kietlen
pusztaságba vezető utakon. Egyszer az Úr egyenes útjain, máskor messze
eltávolodva attól. Csak kevesen választják az életre vezető keskeny
ösvényt, mert a többség a pusztulás széles útján jár. Bejárják a
városok kövezett utcáit és a falvakba vezető poros utakat.
Mindeközben Jézus is járja a maga útját. Egy emberekhez vezető
utat, amely egyúttal az Atyához is vezet. Egy keresztutat, amely
ugyanakkor a dicsőséges feltámadás felé vezető út is. És Jézus, aki azt
mondta magáról, hogy Ő az út, újra és újra útnak indul és meghív
minket, hogy útitársai legyünk az Atya felé vezető úton. Elindulsz
vele?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm
Neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent
azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom,
határtalan Jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek
viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek
Téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok,
szeretlek Téged mindenek fölött! Ámen.
Kommentáld!